SAJTÓ IRODA
www.mastudio.hu

Hírügynökségi tevékenység

Cégek, rendezvények teljes-körű sajtófeladata

Báthory Gábor
2011. április 18.

Mai Júdások

Megszoktuk már, hogy gazdasági visszásságokról, társadalmi feszültséget okozó konfliktusokról hallunk szinte naponta. Különösen szomorú az, hogy ezeknél a történeteknél tevőlegesen is jelen vannak a janicsárok. Akik felhajtják, lerongyosítják, átjátszák a tulajdont, akik éhbérmunkaerőt toboroznak, és akik színesre festik a bizonyítványt, ha gáz van, s mindezt azért, hogy a megbízó az ő zsebüket tömje meg. S bár a gátlástalanság mértéke még mindig meglepő, a jelenség nem új.

Húsvét táján az első „megélhetési áruló”, Júdás jut eszembe. Elfogadta Jézus meghívását, hallgatta a Mestert, megtanulta tőle, amit megtanulhatott. A többi tanítvánnyal együtt ő is bebarangolta Palesztinát, ő is fürdött a sikerben és a szeretetben, amit az emberek feléjük sugároztak. Aztán amikor a farizeusoknak érezhetően elegük lett Jézus működéséből, új „gazdasági stratégiát” alakított ki: -  Ugyanezt én is meg tudom csinálni! Mért ne léphetnék én Jézus helyére? És még 30 ezüstpénzt is fizetnek érte! – gondolhatta.

Csakhogy Júdás - ahogy azóta több áruló társa is - elszámolta magát. A 30 ezüstpénzbe ugyanis nem volt belekalkulálva az a morális rezsiköltség, amit minden árulónak meg kell fizetnie: a közmegvetés, a megbocsáthatatlanság terhe, hogy neve halála után is, immár mindörökre szitokszóként marad meg a közemlékezetben. Húsvét után Júdás már tudta: undor és megvetés veszi körül, szolgálataira többé a megbízóknak sincs szüksége.

2011. március 31.

A minőségi mindennapokért!

Életmód tanácsok Húsvétra 

A húsvéti ünnepekre készülve ráfér házunkra, lakásunkra a nagytakarítás, a rendrakás. Csak úgy, mint az ősz beköszöntével, tavasszal is át kell nézni a polcainkat. Mindenekelőtt a spájzot, a szekrényeket, a hűtőszekrényt.

A polcokat le kell tisztítani, a rajtuk sorakozó zacskókat, üvegeket át kell vizsgálni, nem ment-e bele zsizsik, moly, át kell válogatni a babot, a krumplit, a hagymát. Az üvegeket el kell mosni, szárazra törölni, csak akkor rakjuk bele újra a fűszereket, magokat.
Tipp: átvizsgálás után tegyünk a zacskókba, az üvegekbe, más tároló edényekbe néhány szem babér-levelet. Ugyan így tehetünk a naponta használt lisztbe, piros-paprikába is. A babér-levél aromáját nem veszi át a fűszer, viszont távol tartja a zsizsiket és a molyokat.

Akinek nincsen spájza, tároló szekrénye, a szemes ételeket, mint a babot, a lencsét, tegye papír-zacskóba és a hűtőszekrény zöldség-rekeszében tárolja, felhasználásig. Ekkor viszont nem szükséges a babérlevél használata, mert a hűtő hőmérséklete védi a szemeseket.
Ne feledkezzünk meg a hűtőszekrényről sem. A mélyhűtőben lévő élelmiszereket olvasszuk fel, és használjuk el, fél évnél tovább ne tartsunk semmilyen ételt a mélyhűtőben. 
Ecetes vízzel mossuk el a dobozokat, töröljük át a hűtőpolcokat. A hűtőszekrényben egy kicsi tálkán helyezzünk el szódabikarbónát, megszünteti az esetlegesen keletkező szagokat.

S ha már a rendrakásnál tartunk, következhetnek a ruhás-és cipő-szekrények. A téli ruhákat és cipőket csak tisztán, szárazon rakjuk el. A cipőket sámfázzuk ki, ha más nincsen, akkor újságpapírral, ezáltal megtartják a formájukat.

Az elővett tavaszi, nyári holmikat is nézzük át, nem költözött-e beléjük a moly.
Tipp: a szekrénybe tett ruhák közé - amelyiknek van, annak a zsebébe is- tegyünk néhány szem szegfűszeget és néhány szál levendulát, távol maradnak a molyok.

Húsvéti vásárlás, sütés-főzés

Ügyelünk arra, hogy hol, mit teszünk a kosarunkba. Törekedjünk a számunkra már jól ismert üzletekből, jó minőségű alapanyagokat beszerezni. Figyeljünk a termékek minőség-megőrzési idejére. Lejárt, sérült csomagolású készítményt ne vásároljunk. Ha szükséges, szemüveget, nagyítót is vigyünk magunkkal, hogy a csomagolásokon az apró betűket is el tudjuk olvasni.

Tanács: szóljunk az üzlet vezetőjének, írjunk a vásárlók könyvébe, ha úgy érezzük, megkárosítanak bennünket, vagy nem megfelelő a bolt tisztasága, higiénés kötelezettsége.

A húst elkülönítve vigyük haza a többi élelmiszertől, és a megvásárolt ételeket is elkülönítve tároljuk a hűtőszekrényben.

Tiszta konyhában és tiszta eszközökkel dolgozzunk. A nyers húst és a zöldséget ne ugyan azon a deszkán és ne ugyan azzal a késsel aprítsuk. A hússal érintkezett eszközöket, pl. a vágódeszkát, a kést, azonnal mossuk el meleg, mosószeres vízben. A nyersanyagokat elkészítés előtt alaposan mossuk meg, de ne áztassuk, és igyekezzünk minél hamarabb feldolgozni! A Feltétlenül tartsuk be a higiénés alapszabályokat. Mossunk sűrűn kezet. Lehetőleg papírtörlőt használjunk, ne konyharuhát! Kössük le a hajukat, hogy még véletlenül se kerüljön hajszál az ételbe.

Dr. Szigethy Emma Ph.D

életmód-életvitel tanácsadó

2010. november 05.

A minőségi mindennapokért!

A gyanakvó vásárló a jó vásárló!

A közelgő ünnepek miatt nemsokára fényárban úsznak a bevásárló-központok, az üzletek. Az előrelátó, gondos háziasszony összeírja, mire van szüksége, úgy indul vásárolni. Ám vásárláskor sok minden óvatosságra inthet bennünket még akkor is, ha a szavatosságot jelző címke szerint minden rendben van a termékkel. Pl. dupla réteg fólia, megkopott, olvashatatlan papír, ecetszagú hús, jég a mélyhűtött csomagban. Érdemes tehát figyelni, mit teszünk a kosarunkba. Ha szükséges, vegyük fel a szemüveget, de jó, ha nagyító is van nálunk, hiszen az apró-betűket sokszor még szemüveggel sem lehet elolvasni.

Legyünk tudatos vásárlók!

Megesik, hogy a két rétegben lévő átlátszó fólia belső címkéjén látszik, hogy a szavatosság régen lejárt. Ha két címkét látunk a csomagoláson, az gyanús, azt a terméket ne vegyük meg.

Akkor is gyanakodjunk, ha az eredeti, nyomtatott felirat mellé ragasztanak még egy címkét a csomagolásra.

Ha egy színes termék csomagolása kopottas, nagy a gyanú arra, hogy acetonos oldattal eltüntették a feliratot. A kopás a fehér alapon nem nagyon látszik, ezért is érdemes nagyítóval nézni az árut.

Nézzük meg azt is, hogy a csomagoláson a felirat mellett más dátum lenyomata nem látszik-e.

Ha egy ételen nincs címke, az már gyanús! De az is gyanús lehet, ha felhajlik a címke. Címke nélküli árut soha ne vegyünk meg! Sajnos a legtöbb boltban éppen ezekre a helyekre ragasztják rá az árat vagy a vonalkódot, ezért nem látni a megfelelő adatokat. Érdemes megnézni, hogy minden kötelezően feltüntetendő adat rajta van-e a csomagoláson: a gyártó, a gyártás ideje, a forgalmazó, a származási hely, a fogyaszthatóság és a csomagolás dátuma, valamint bizonyos termékeknél a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség és az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet engedélye. Ha bármelyik hiányzik, inkább hagyjuk a polcon!

Ne vásároljunk olyan húst, amelyik levet ereszt! Az átlátszó fóliába csomagolt húsokon általában könnyű észrevenni, ha romlottak. Erre utal a megváltozott szín, vagy ha piros lében úszik a hús. Ez ugyanis többnyire azt jelenti, hogy egyszer már felolvasztották. Gyanút kelthet az ecetszag is, mivel egyes megtévesztő forgalmazók ecettel mossák át a húst, ettől ugyanis élénkebbnek tűnik a színe.

A mélyhűtött termék csomagolásának megtapogatása után sokszor idejében észre lehet venni, ha gond van az étellel, ugyanis árulkodó lehet a túl sok jég. Főleg a halaknál, ha sok a jég, ami a zacskón keresztül ropog a kezünkben. Ez ugyanazt jelenti, mint a vörös lé a húsnál, vagyis újra-fagyasztást.

Soha ne hagyjuk szó nélkül a csalást! Mindig jelezzék azt az eladónak, az üzletvezetőnek és a hatóságoknak! Ha úgy érezzük, hogy megkárosítanak bennünket, kérjük a vásárlók panaszkönyvét! A panaszkönyvnek minden üzletben jól látható helyen kell lenni, de, ha nem találjuk, kérjük. Kötelesek átadni! S az illetékesek kötelesek a beírt panaszunkra válaszolni.

Sokan azt mondják, minek szólni, úgysem történik semmi! Ez fordítva igaz! Nem történik változás, ha nem szólunk! Egészségünk és pénztárcánk érdekében szánjunk időt a termékek megvizsgálására! Igaz az a mondás: a gyanakvó vásárló a jó vásárló!

Dr. Szigethy Emma Ph.D

életmód-életvitel tanácsadó

2010. október 19.

A minőségi mindennapokért!

Mindennapi rohanás és egészség

Régóta tartja a mondás: reggelizzél úgy, mint egy király, ebédeljél úgy, mint egy polgár és vacsorázzál úgy, mint egy koldus!

Mára kutatásokkal is bizonyított tény, hogy a karrierépítés nem csak stresszel, de elhízással is jár.

Naponta folyamatosan eleget teszünk a különböző elvárásoknak a munkahelyen és a családban, ezen közben nem vesszük észre, hogy egyre csak terebélyesedünk. Persze nem mindenki, aki keményen dolgozik, de sokan vannak, akik úgy érzik: nem képesek egyszerre a munkájukban és az egészségmegőrzésükben is helytállni. A leginkább veszélyeztetettek az ülőmunkát végzők, hiszen a mai világunkra érvényes feszített munkatempó mellett egyáltalán nincs idő például az egészséges étkezésre és a megfelelő mozgásra. Az ülőmunkát végző emberek fizikai aktivitása nagyon minimális, s ha még egyhangú munkát is végeznek, akkor sokkal inkább hajlamosak a nassolásra, ezért fontos figyelni arra, hogy mit eszünk, mennyit és mikor.. De hogyan álljuk meg a nassolást, amikor mindenütt egyre több az étel- és italautomata, előrecsomagolt, többnyire kalóriadús szendvicsekkel, csipszekkel, édességekkel? Önfegyelemmel. A mindennapi rohanásban nehéz az egészséges életmódot követni, de azért akaraterővel és egy kis odafigyeléssel ki lehet alakítani egy személyre szabott ritmust, amit aztán kis áldozatok árán tartani is lehet.

Ha valaki például ülőmunkát végez, akkor sokkal kevesebb kell ennie, mint ha fizikai munkát végez, hiszen ha több kalóriát fogyasztunk, mint amennyit felhasználunk, akkor az természetesen súlyfeleslegként rakódik le. Mindenkinek más és más az életritmusa, ezért eltérőek az igények is. Nem lehet azt mondani, hogy létezik egy általános egészségrecept, és sajnos létezik kényszer-evés is. Nincsenek tiltott ételek (hacsak nem beteg valaki), nem lehet például azt kijelenteni, hogy soha egy bizonyos fajta élelmiszert nem eszünk. Sok mindentől függ, hogy mennyit hízunk és milyen hamar.

Fontos, hogy mindenekelőtt az életszemléletünkön változtassunk. Ahhoz, hogy hosszú távon is jól érezzük magunkat, olyan életritmust kell kialakítani, amibe belefér a testünkről-lelkünkről való gondoskodás is.

Alapszabály, hogy reggel enni kell valamit. Ez lehet akár egy szelet üres pirítós, keksz vagy só-mentes, pattogatott kukorica is - a lényeg, hogy felszívja a gyomorból a felgyülemlett savat, és egyensúlyba hozza a vércukorszintet. Ha valaki reggel rohan, akkor jó, ha már előző este összekészíti magának a reggelijét, a tízóraiját vagy az ebédjét, illetve némi gyümölcsöt, aztán reggel csak felkapja és viheti magával.

Az sem mindegy, hogy milyen körülmények között eszünk. Az ebéd legyen nyugodt: semmi mással ne foglalkozzunk, csak az evéssel, a vacsora pedig kora este legyen és lehetőleg ne túl nehéz. Ha valaki mindezt huzamosan tartja - vagyis egyfajta rendet visz a mindennapjaiba -, akkor egy idő után a szervezete így igényli majd az ételeket is, és akkor minden ehető, amit csak az ember megkíván, nyilván mértékkel, vagyis ne együk túl magunkat.

Ugyanígy kell ügyelni a folyadékháztartásra is. Napi két-három liter folyadékot szinte kötelező lenne mindenkinek elfogyasztania. Erre a legideálisabb a víz, de kalkuláljuk be, hogy az ételek és a gyümölcsök is tartalmaznak folyadékot. Különösen fontos, hogy lefekvés előtt egy órával a vesét már ne terheljük meg innivalóval, ugyanúgy, ahogy a gyomrot sem étellel.

Egyik kedvenc módszerem, hogy egy pohár ásványvizet iszom minden  étkezés előtt. Ez eltelíti a gyomrot, így kevesebbet fér bele. Szintén ajánlatos egy héten egyszer masszőrhöz járni, aki jól átgyúrja a testet - ettől egy idő után a fogyás is beindul. Nem kerül többe, mint egy egészségtelen szendvics és egy üveg egészségtelen üdítő.

A mozgással kapcsolatban reggel és este egy negyed-óra mozgás is elég - akár otthon. A gyakorlatokat - hajlítgatás, szökdécselés - nyugodtan lehet nyitott ablaknál, akár a tévé előtt is végezni. Jó módszer még a lift helyett a lépcsőmászás és a napközbeni gyorsgyaloglás is.

Az elhízásért persze nemcsak a zaklatott életmód és a nassolás okolható. Vannak, akiknek a pajzsmirigyük alulműködése okoz hízást, mások, valamilyen betegségükre szedett gyógyszerektől puffadnak, vagy híznak meg. Sokan vannak olyanok is, akik a depressziójukat és szorongásaikat próbálják oldani a folytonos evéssel.

Egy bizonyos, akármitől hízunk, a súlyfelesleg valóságos bajokat is hoz, mert észrevétlenül kialakulhat a szív- és érrendszeri, a mozgásszervi vagy a cukorbetegség is. Érdemes tehát megfontoltan étkezni.

Dr. Szigethy Emma Ph.D

életmód-életvitel tanácsadó

2010. október 05.

A minőségi mindennapokért!

 Takarítás egészségesen, praktikusan, olcsón

A takarításhoz is, mint mindenhez, intelligencia szükséges. Ugyanis nem mindegy, hogy hol kezdjük, és hol fejezzük be, és mivel, hogyan dolgozunk.

Ma már se, szeri se száma azoknak a reklámoknak, amelyek méregdrága és hiper-szuper intelligens tisztítószereket mutatnak be.

Ecet, víz, só, citrom és szódabikarbóna, valamint szösz-mentes, puha törlőrongy, egyszerű és természetes tisztítószerek.

A mai fiatalok többsége - fiatal házasok, egyedül-élők (özvegyek, elváltak, szinglink) - nem tudnak takarítani, pedig nagyon fontos, hogy úgy tisztítsuk a lakásunkat, hogy az valóban felfrissüljön, öröm legyen ott tartózkodni, élni. Ehhez pedig nincsen szükség semmilyen bűzös, egészségtelen vegyszerre.

Mindennek az alapja az ecet, amely tisztít, frissít, fertőtlenít, párásít, és még a vízkövet is feloldja.

Ecettel bármit áttörölhetünk, az üvegtől a parkettáig, a mikrótól, a padlószőnyegig.

Sokan nem szeretik az illatát, pedig hamar elpárolog, ráadásul tisztítja a levegőt is és elűzi a szúnyogokat, a bogarakat, nem különben taszítja a port.

Az ecet tisztítja a bőrt, a kárpitot, a bútorokat, és a légutakat. Mikro-hullámú sütő és hűtő tisztítására, szagtalanítására is használhatjuk. Keverjük össze fél deci vízzel, forraljuk fel egy üvegpohárban, hagyjuk benn a mikróban 15 percig, majd száraz ronggyal töröljük át a mikro-sütőt. 

Ugyan tisztíthatjuk a hűtőszekrényt is.

Töröljük át ecettel az üveget, a tükröt, a parkettát, csillogó lesz, és sokkal kevésbé szívja magába a port.

A kávéfőzőbe és a vázába is tölthetünk ecetes vizet, hiszen azokat sem árt néha vízkőteleníteni, de igaz ez a konyhában lévő munkapadra, a csempére és a vécére, WC öblítőre is.

Akinél pedig túl száraz a szoba, öntsön egy kaspóba ecetes vizet, amely párásít is.

Viszont, ha valakinek párás levegőjű a szobája, annak is egy bevált praktika ajánlott. Tegyünk ki egy tálkába sót, az jól magába szívja a párát,  A só egyébként a leghatásosabb folteltávolító! Szórjuk a kezelendő felületre, hagyjuk beszívni, majd óvatosan keféljük ki, végül ecetes-vizes ronggyal dörzsöljük át.

A nemesfém felületek tisztítására a citromot ajánlom. Facsarjuk ki, majd azzal töröljük át a felületeket, a maradékkal bekenhetjük az arcunkat, a dekoltázsunkat, és a kezünket is, ez utóbbin a májfoltokat halványítja.

A cipők karbantartására étolajat ajánlok, de, ha télen az utcai sótól akarjuk megtisztítani lábbelinket, a nyers krumpli belsejével dörzsöljük át. Éjszakára tehetünk szagtalanításra a cipőnkbe szódabikarbónát is, reggelre eltűnik a szag.

Szódabikarbónát tehetünk a hűtőbe is, ahol magába szívja a nem oda illő szagokat.

A szódabikarbóna nem csak lúgosít, hanem tisztít is. Fertőtleníthetjük vele a hajkefét, a fésűt, a körömápolási szereket, segít a fogkő eltávolításában és fehéríti a fogakat.

Száj-szárazság ellen is kiváló, és lábgombásodás, izzadás ellen is hasznos. Ez is alkalmazható szőnyegek, csempék, ajtók, kárpitok tisztítására.

Vizes és száraz törlő-rongynak kitűnő a gyermek-pelenka, nem hagy csíkot és szöszt.

Ezek a tisztítószerek abszolút környezetbarátok, kellemes, öröm velük a takarítás.

Dr. Szigethy Emma Ph.D

életmód-életvitel tanácsadó

2010. szeptember 23.

FEOSZ közlemény

 Adó-és vámtartozás, bírósági végrehajtás, visszatekert kilométer-órák.

Hogyan ne vegyünk használt autót?

Egyáltalán nem egyszerű, ha a fogyasztó használt gépjárművet akar venni. A műszaki adatokon felül ugyanis tudnia kellene arról is, hogy az autóra nincs-e friss tartozás terhelve, vagy éppen végrehajtási eljárás alatt nem áll-e. És nem egyszer előfordul, hogy az adóhatóság veszi el az új, jóhiszemű tulajdonostól az autót.
 

 Használt autó vétele során, az általános paramétereken felül egyéb tényezőkre is figyelnünk kell. Könnyen előfordulhat például, hogy a gépjármű nem teher nélkül jut hozzánk, és erről mit sem tudunk. Így adó-és vámtartozás, amelyre már végrehajtást indítottak, vagy egyéb bírósági végrehajtásból származó teher is lehet a járművön. Ezen még az sem segít, hogy hozzájutunk a gépjármű törzskönyvéhez, hiszen az csak azt bizonyítja, hogy nem lízing-cég, vagy hitel-intézet tulajdonában van az autó.
 

 Amennyiben pedig – akár tudtunk a terhekről, akár nem – így történik a vásárlás, és az APEH anélkül, hogy vizsgálná az adásvétel érvényességét, lefoglalhatja jogszerűen az autót, ezt követően pedig csak polgári peres úton érvényesíthetjük igényünket az eredeti tulajdonossal szemben.
 

Természetesen a megelőzés segíthet a problémákat elkerülni, de csak bizonyos körben. Adó-vagy vám-tartozásról az okmányirodától kérhetünk felvilágosítást, ez használt gépjármű vétele esetén feltétlenül javasolt is. Az pedig, hogy egy adott gépjármű bírósági eljárás miatt lefoglalás alatt áll-e, egy meglehetősen hosszú és bonyolult procedúra végén deríthető ki. Ehhez a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalához kell írásbeli kérelmet beadni, amely körülbelül egy hónapon belül tud választ adni.
 

Használt autó vétele esetén jó azt is tudni, hogy kötelező jótállás – mivel az a jogszabály alapján új személy-gépjárművekre van – nem illet meg minket, de fogyasztói szerződés esetén szavatossági jogok – javítás, csere, árleszállítás, elállás – a vásárlástól számított legalább egy évig akkor is megilletnek minket, ha nem új az autó, azaz, ha például használt autó- kereskedésben vettük azt.
 

Érdemes ellenőrizni a kilométeróra állását is, például szakszerviztől lekérdezni az ott végzett eddigi javításokat, hiszen javítás esetén rögzíteni kell a kilométeróra állását, amely eltérhet a ténylegesen tapasztalttól. Külföldről behozott gépjármű esetén a Vám és Pénzügyőrségtől lehet információt kérni, hogy a behozatalkor mennyi volt a kilométeróra állása.

2010. szeptember 09.

A minőségi mindennapokért!

Őszi rendrakás

Itt van az ősz, itt van újra…, s vele együtt az őszi rendrakás ideje is. Beértek a gyümölcsök, nagy a választék a zöldségekből is, ezért érdemes otthoni fínomságokat készíteni a téli napokra, felidézve majd a nyár ízét, illatát.

Mindenek előtt át kell nézni a spájzot, a szekrényeket, a hűtőszekrényt.

A polcokat le kell tisztítani, a rajtuk sorakozó zacskókat, üvegeket át kell vizsgálni, nem ment-e bele zsizsik, moly, át kell válogatni a babot, a krumplit, a hagymát.

Fortély: átvizsgálás után tegyünk a zacskókba, üvegekbe, más tároló edényekbe néhány szem babér-levelet, ezzel távol tartjuk a betolakodókat. Ugyan így tehetünk a naponta használt lisztbe, piros-paprikába is. A babér-levél aromáját nem veszi át a fűszer, viszont távol tartja a zsizsiket és a molyokat.

Akinek nincsen spájza, tároló szekrénye, a szemes ételeket, mint a babot, a lencsét, tegye papír-zacskóba és a hűtőszekrény zöldség-rekeszében tárolja felhasználásig. Ekkor viszont nem szükséges a babérlevél használata, mert a hűtő hőmérséklete védi a szemeseket.

Ne feledkezzünk meg a hűtőszekrényről sem. A mélyhűtőben lévő élelmiszereket olvasszuk fel, és használjuk el.

Tipp: fél évnél tovább ne tartsunk semmilyen ételt a mélyhűtőben.

Ecetes vízzel mossuk el a dobozokat, töröljük át a hűtőpolcokat.

S ha már a rendrakásnál tartunk, következhetnek a ruhás-és cipő-szekrények. A nyári ruhákat és cipőket csak tisztán, szárazon rakjuk el. Az őszi, téli holmikat is nézzük át, nem költözött-e beléjük a moly.

Tipp: a szekrénybe tett ruhák közé - amelyiknek van, annak a zsebébe is- tegyünk néhány szem szegfűszeget és néhány szál levendulát, távol maradnak a molyok.

Érdemes negyedévenként ezeket a nem éppen kellemes házi-munkákat elvégezni, megéri.

Dr. Szigethy Emma Ph.D
életmód-életvitel tanácsadó

2010. július 12.

A hőség mindannyiunk szervezetét megterheli

A nagy hőségben nem lehet elégszer hangsúlyozni a folyadék folyamatos fogyasztását, azonban szomjunkat ne alkoholos, koffeintartalmú, vagy cukrozott italokkal csillapítsuk, mert ezekkel ellenkező hatást érünk el, ugyanis felgyorsítják a folyadék távozását szervezetünkből, a hideg folyadék ráadásul gyomorgörcsöt is okozhat.

Igyunk csapvizet, pici sóval dúsítva – a fővárosban, de az ország nagy részében jó minőségű a csapvíz -, cukormentes limonádét, ásványvizet, langyos teát.

Ételeink nagy részét a saláták, a gyümölcsök, a gyümölcs-levesek – tejszín, tejszínhab nélkül -, és a rántás nélküli főzelékek alkossák. Ne együnk nehéz ételeket, részesítsük előnyben a roston vagy tepsiben, zsiradék-mentesen sült szárnyas húsokat, de grillezhetünk, süthetünk zöldségeket, gyümölcsöket is.

A déli órákban lehetőleg ne legyünk napon.

Viseljünk szellős ruhákat, kalapot, a gyermekekre is vékony ruhákat adjunk, és védjük a fejüket vászon-sapkával, kendővel, de ügyeljünk arra is, hogy ne hagyjuk őket ügyeink intézésekor az autóban.

Ha valakinek a lakásában nincsen légkondicionáló berendezés vagy ventilátor, szellőztessen hajnalban, majd sötétítsen be függönyökkel, rolókkal, de résnyire hagyja nyitva az ablakokat, hogy áramoljon, cserélődjön a levegő. Egyébként a lehúzott roló védi a meleg sugaraktól az ablaküveget, és estére nem lesz hőség a lakásban. Hajnalban és késő este tárjuk ki az ablakokat.

A kádat és a mosogatót öntsük tele hideg vízzel, egy idő után érezhető, hogy a lakásban csökken a hőmérséklet. Zuhanyozzunk, mosakodjunk sűrűn.

A szabadban árnyékos helyeken tartózkodjunk. Legyen nálunk kéztisztító kendő vagy gél, de vihetünk magunkkal kicsi törülköző-kendőt, tisztítsuk, hűtsük magunkat.

Kerüljük az intenzív testmozgást, erre még a reggeli és az esti órák sem javasoltak.

Ne feledkezzünk meg idős, vagy beteg hozzátartozóinkról, szomszédjainkról, segítsünk nekik is.

Gondoskodjunk házi kedvenceinkről, nekik is szükségük van több vízre, és ne hagyjuk őket sem az autóban felhúzott ablakkal.

A hőség valamire jó: böjtölhetünk és fogyhatunk. Ami fontos, bőségesen igyunk folyadékot.

S ha beprogramozzunk magunkat, hogy ezeken a jó tanácsokon kívül nem sokat tehetünk a hőség ellen, akkor a szervezetünk alkalmazkodik, és egy idő után nem vesszük észre, hogy melegünk van. Lehet ezen mosolyogni, de működik!
 

Dr. Szigethy Emma Ph.D
életmód-életvitel tanácsadó

2010. június 19.

Legyen ez a pici ország élelmiszerlánc-tudásfürdő!

Beszélgetés dr. Búza Lászlóval,

az MgSzH Borsod-Abaúj Zemplén megyei igazgatójával

Pontosan érkezik, és mint mindig, elegáns, udvarias. Még le sem ülünk, be sem kapcsolom a magnetofont, már lelkesen mondja, hogy az Élelmiszer-higiénikusok Társaságának üléséről érkezett, és eredményes munkát végeztek ma is.

-Miben döntöttek ma? - kérdem

- A18 éve létező társaság megalakulásakor az volt az alapindok, hogy a különböző hatóságoknál, az élelmiszerhigiéniai felügyeletet ellátó kollégák együttesen beszéljék meg a további, közös teendőket. Negyedévente ülésezünk, és a mostani találkozón új titkárt választottunk, Zoltai Anna személyében. Továbbá, volt valamikor egy nagyon okos ember, Takács János, akit világszerte elismert állatorvosként jegyeztek, és akit a szakma Takács Jimmyként emleget. Híres élelmiszer-higiénikus volt, a szalmonella kutatások terén ért el jelentős eredményeket, egyben ő volt az Állatorvostudományi Egyetem élelmiszerhigiéniai tanszék vezetője is. Az Élelmiszer-higiénikusok Társasága több éve dédelgette azt az álmot, hogy az élelmiszerhigiénia területén, a gyakorlati munkát végző szakembereket is valamilyen formában elismerjék. Nagy Béla akadémikus és Kovács Sándor intézetvezető javaslatára, ma úgy döntött a Társaság, hogy bronz-plakettre domborművet készíttetünk Takács János emlékére, és kidolgozzuk a feltételeket, hogy ki, milyen feltételekkel, mikor kaphatja ezt a méltó elismerést.

- Pályázni kell, vagy jelölésre kapja ezt az elismerést az adott személy?

- Ajánlásra kapja majd az arra érdemes szakember, de elképzelésünk szerint akár fiatal pályakezdők vagy a szakma területén különleges, értékes témát alkotó dolgozattal, kolléga is pályázhat.

A 3. napirendünk a 10. jubileumi Húshigiéniai és húsvizsgálati Világkongresszus volt, amit most, augusztusban rendezünk hazánkban. Büszkék lehetünk arra, hogy Kína és Brazília elől nyertük meg ennek a rendezési jogát. Ezt a nagyszerű eseményt hazánkban, egy három éves rendezvény-sorozat, a fenntartható élelmiszerlánc világtalálkozó keretében, annak kiemelt 2010. évi konferenciájaként rendezzük meg. A világ szakemberei kb. 10 éve fogalmazzák, mi az élelmiszerlánc, illetve annak felügyelete, és bár biztos, hogy a magyarországi rendszernek sok a hibája, de a mi országunk az egyetlen, ahol van egy ilyen lánc-törvény, és lánc-hatóság, és ami a legfontosabb, hogy már 18 ország átvette ezt a magyar szabályozást, ennek alapján van mit megmutatnunk a világnak a gyakorlatban is. Az élelmiszerlánc világhetek sorában, 2010-2012 között, az idén a hús a központi téma, jövőre a tej, 2012-ben pedig a növényi eredetű élelmiszerek.

- Mielőtt tovább folytatnánk erről a nagyszabású rendezvényről a beszélgetést, térjünk egy kicsit ki az Ön szakmai munkájára. 2002-ben írt egy szakdolgozatot, amely Magyarország hagyományos élelmiszerbiztonságáról szólt, publikált a méhészetről, az állati betegségekről – veszettség elleni védekezésről, húsevők enterális parazitáiról, a takarmánybiztonságról és sorolhatnám. Ön, aki állatorvos, hogyan jutott el a kis rovaroktól a patás állatokon át az élelmiszer-biztonságig?

- Amikor az állatorvosi munkámat kezdtem, egy meseszép helyen, az Aggteleki Nemzeti Park kellős közepén, Bódvaszilason jelölték ki a székhelyem. 13 apró faluban láttam el a munkámat. Az ott töltött időszak nekem egy időutazás volt, mert, szinte 25 évre visszamentem a történelembe. Nagyon egyszerű, dolgos parasztemberek igázták, jármolták az állataikat, művelték a földjeiket, de nagyon dolgos cigányemberek is éltek ott, akik gombákat, gyógynövényeket, vesszőket gyűjtögettek a környező erdőkben. Én láttam el a Nemzeti Park hucul-ménesét is, amely az egyik őshonos állatfajunk. Akkor a hazai nemzeti parkoknál volt egy tiszteletre méltó törekvés, hogy az őshonos állatainkból legyen egy genetikai rezervátum, egy géntartalék, amit be tudunk mutatni, mint természeti értéket. Míg a hortobágyi nemzeti park a szürke marhát, a rackát, a mangalicát, vagy a Kőrös-Maros, a túzokot, az aggteleki nemzeti Park a hucul-lovat kapta istápolásul. Ez egy kistestű, hidegvérű lófajta, valamikor itt a Kárpát-medencében elterjedt volt. Rengeteget tanultam az itt élő emberektől. Pl., Szegfű Józsi bácsitól, Hídvégadóban azt, hogy egy szál vékony kötéllel hogyan lehet könnyedén, biztonságosan lefektetni egy hét mázsás tehenet. Vagy, hogy egy egyszerű parasztasszony pillanatok alatt a semmiből készít étel. Ott nem ment veszendőben egyetlen korty alud-tej sem. Tornaszentjakabon történt egyszer, hogy egész éjszaka dolgoztunk, mire nagy nehezen sikerült egy idős bácsi tehenének a borját világra segíteni. Fáradtan, piszkosan mentem mosakodni a házba, ahol a háziak terített asztallal fogadtak: héjában főtt krumplival, tejfölös hagymával, olajos lilahagymával és hajtványos lángossal, ami szódabikarbóna, liszt, só és aludttej keverékéből készül és a tűzhely tetején sütik, de tettek elém kolbászt, szalonnát és sonkát is. Augusztusi meleg volt, átvillant az agyamon, hogy mikor vághattak disznót, hogy ilyen ételekkel tudnak még kínálni. Kérdésemre a házigazda azt mondta, hogy decemberben. Úristen, gondoltam, milyen avas lehet az a disznóság. De amikor behozta, meglepetésemre kívülről rózsaszínes, barnás réteg borította a sonkát. Kiderült, hogy egy általuk régen ismert és használt módon, sajátos körülmények között, búzakorpában tárolták. A láda alját vastagon beszórták korpával, majd rárakták a pácolt, füstölt húst, majd megint korparéteg került rá, ezáltal a hús nem romlott meg. S ami a fő, a sonka kellemes metszéslapú, kitűnő állagú, ízletes volt, ilyet ma már az ipar nem állít elő.

- Akkor hogy is van ez? Az a gazda egy ilyen tartósítással biztonságos ételt tett az asztalra nyáron, a télen vágott disznóból. Ma pedig, amikor minden magas szintű technológiával készül, nem telik el nap botrányos élelmiszer-biztonsági hír nélkül?

- Azért, mert a három tényező, ami egyben az bizalom, az igaz élelmiszer-lánc információ, nem minden élelmiszer előállítónál teljesül, nevezetesen: a minőségi, biztonságos alapanyagok és feldolgozás, a garantált, állandó összetétel és az emberi tisztesség.

- Amikor készültem az interjúra, az Interneten keresgéltem Önről információkat. Ráakadtam egy különleges szakdolgozatára, amit a hagyományos Magyar élelmiszer-biztonságról írt, és a jelző-szó m betűjét nagy M-el írta, nyilván nem ok nélkül.

- Igen, ezt tudatosan tettem. 1998-ban visszatértem Szerencsre, ahol születtem, és a kisállat-gyógyászat lett a munkám java része. Akkor Szerencsen az élelmiszeripar hagyományos ágazat volt, hiszen ott működött a híres cukor- és csokoládégyár, de működtek más élelmiszer-feldolgozók is. Az élelmiszerek szállításának több előfeltétele van, hiszen az élelmiszernek megfelelő minőségűnek, biztonságúnak, jelölésűnek, állat-egészségügyi szempontból aggálymentesnek kell lennie, biztosnak kell lennünk, hogy nem olyan területen állították elő, ahol fertőző betegség gyanúja merülhet fel, vagy például nem rejt radiológiai szennyeződést a talaj, vagy a csokoládénál, a tejnél, a tejpornál nem használnak állat-gyógyászati szereket várakozási időn belül, s tovább sorolhatnám. 2001 körül a Nestlé rengeteg szállítmányt indított útnak a világ minden tájára, és mindezeket nekem, mint hatósági állatorvosnak kellett igazolnom, ráadásul EU-os jogszabályok szerint, miközben mi akkor még nem voltunk EU-tagország. Hatalmas mennyiségű joganyagot kellett tanulmányoznom. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy a tudásomat soron kívül bővítenem kell, ezért jelentkeztem a másoddiplomás élelmiszer-higiénikus szakállatorvos-képzésre. Ám amikor kiírták a szakdolgozati témákat, nem találtam kedvemre valót. A Sors viszont a segítségemre sietett egy kiváló ember, Kusinszki András személyében, aki alapvégzettségét tekintve erdész, de pékséget üzemeltet, és Magyarországon az egyik legjelentősebb fogatolt jármű, magyarul hintó-szánkó készítő, restaurátor. Az ő dédapja volt Bittner János, aki hentesinasból hentesmester lett, majd felsőházi taggá, titkos kormány és császári főtanácsossá és a Hentes Ipartestület elnökévé küzdötte fel magát. Ma már kevesen tudják, hogy a sertés- és marha közvágóhidunkat, és azt, hogy Budapestnek ilyen kiterjesztett villamos hálózata van, azt is többek között Bittner Jánosnak köszönhetjük. Szóval, Kusinszki András barátom a kezembe adott egy könyvet, amelynek az volt a címe: Bittner János: Finom hentesáruk könyve. Szinte egy ültömben elolvastam. Mindazt, amit négy fél év alatt tanultam, 2001-2002-ben az uniós jogszabályokról, azt egy 100 évvel korábban írt, közérthető, csodálatos magyar nyelvezetű szakmai ismeretterjesztő könyvben megtaláltam. Nos, ezt vetettem össze az EU szabályozásokkal, és természetesen a szakdolgozatomnak nem lehetett más a címe, mint „A hagyományos Magyar élelmiszerbiztonság”, hiszen bizonyíték arra, hogy mi már akkor magas színvonalon műveltük ezt. A Magyar jelzőt pedig azért írtam nagy M-mel, mert ezekre az értékekre, ezekre az emberekre büszkék kell legyünk. Ha el is fogadjuk Mária Terézia érdekes iskolaalapítási, megszüntetési intézkedéseit, akkor is világ-viszonylatban Magyarországon indult el negyedikként az állatorvos képzés Tolnay Sándor jóvoltából 1787-ben, 223 éve. Többek között olyan nevek fémjelzik ezt az időt, mint Zlamál Vilmos, Hutyra Ferenc, Nádaskay Béla, Rátz István, Aujeszky Aladár, Marek József, Breuer Albert, Kotlán Sándor, Mócsy János, Manninger Rezső, Takács János, Szent-Iványi Tamás, Áldásy Pál, Bartha Adorján, akiknek tananyagait, jegyzeteit, műveit 60-70 nyelvre fordítottak le, és az egész világon ezekből tanítottak, vagy vakcináikat ma is világszerte használják.

De mai tevékenységünk kapcsán kiemelhetem azt is, hogy Ebben a pici országban, 2006-ban a mi Remény utcai laboratóriumunk volt az, amelyik elsőként találta meg a hamisításra használt melamint. Félretettük, hogy ez nem fehérje, vizsgáljuk tovább, de nem volt pénzünk a további vizsgálatokra, viszont az amerikai barátaink megfelelő pénzügyi háttérrel segítettek és bebizonyították, hogy valóban melamint találtunk. S ezek után el kell mondanunk azt is, hogy egyedül a mi országunknak volt 2007-2008 között melamin-monitoring programja. S amikor 2008-ban, a kínai olimpia után újra robbant a melamin botrány, akkor Magyarország tudott adatokat adni a WHO-nak és az EU-nak, mert egyedül a mi országunkban folyt monitoring vizsgálat és módszerfejlesztés. Az akkori általános 5 mikrogrammos vizsgálati kapacitással szemben, hazánkban már a 0,02 mikrogrammos melamin jelenlét kimutatható volt. Csak ez nem hír a hazai médiának, nem is jelent meg sehol, pedig többször – büszkén elmondtuk - elmondtuk.

- Szűkebb területe a hús, amelyről szinte naponta bukkan fel itt-ott veszély-helyzet, jogos, ha időnként élelmiszer-terrorizmusról beszélünk?

- Igen. Amikor a MÉBiH élelmiszer-terrorizmus témában konferenciát rendezett, engem is előadónak kért a főigazgató asszony. A konferencia előtti napon, éjszaka az egyik rádióállomáson megdöbbenve hallottam, hogy Amerikában az ivóvíz és szennyvíz rendszert felügyelő informatikai rendszereket terrortámadás érte, a szennyvízből kiszűrt anyagokat próbálták a szabályzás átprogramozásával az ivóvízbe belekeverni. Rettenetes belegondolni, hogy a terroristák a legegyszerűbb módszerrel, a kritikus infrastruktúrák – így az élelmiszerlánc, vagy annak egyes elemei - tönkretételével, egy egész országot semmisíthetnek meg, jelen esetben az emberek egészségi állapotát, mérgezett, szennyezett ivóvízzel tehették volna tönkre. De érdemes azt is végig gondolni, hogy például jó-e, hogyha egy ipari beruházás olyan célokat tűz ki maga elé, hogy az ország húskészítmény szükségletének a 40 %-át egy helyen kívánja előállítani. Nem válik-e ez által sebezhetőbbé ez a terület? Néhány dekagramm lépfene spórával vagy egy-két csipetnyi botulinum toxinnal tönkre tehető, adott esetben működésképtelené válik az ország, mert ilyen nagyszámú beteggel – amit egy ekkora üzem által előállított gyilkos élelmiszertömeg okozhat – egészségügyi és katasztrófa elhárító rendszerünkkel nem tudunk mit kezdeni. Reméljük, hogy a felelősen gondolkodó emberek tudnak olyan szabályozásokat alkotni, amelyekkel védelmet biztosíthatunk ilyen helyzetek ellen. Mi rendszeresen leírjuk a szakmai véleményeket, javaslatokat, de a döntéshozók, jogszabály alkotók kezében van, hogy mikor és milyen törvény, jogi előírás születik. Meggyőződésem, hogy a büntetőjogot kell olyan szintre hozni, hogy az élet elleni erőszak kategóriájába tartozzék az is, ha valaki szándékosan – az élelmiszerlánc manipulálásával - kockáztatja az emberek egészségét.

- Nagy fába vágta a fejszéjét, amikor elvállalta a „Fenntartható Élelmiszerlánc Világtalálkozó Magyarország (2010-2012) megszervezését, rendezését, amelynek központi rendezvénye az idén a X. Jubileumi Húshigiéniai és Húsvizsgálati Világkongresszus lesz.

- 2010. augusztus 17. és 22. között hazai összefogásnak köszönhetően, egy nemzetközi rendezvénysorozat, a Fenntartható Élelmiszerlánc Világtalálkozó – Élelmiszerlánc Világhét – indul útjára. A több éves eseménysorozat 2010. évi központi témája a hús, illetve a húskészítmények. Az I. Fenntartható Élelmiszerlánc Világtalálkozó keretében rendezzük meg, a komoly nemzetközi tekintélynek örvendő és több évtizedes múltra visszatekintő Húshigiéniai és Húsvizsgálati Világkongresszus jubileumi, X. eseménysorozatát.

Az I. Fenntartható Élelmiszerlánc Világtalálkozó és annak kiemelt rendezvénye, a X. jubileumi Húshigiéniai és Húsvizsgálati Világkongresszus, az élelmiszerláncban érintett szakmák – például az orvostudomány, állatorvos-tudomány, vegyészet, biológia, élelmiszermérnöki, agrármérnöki, közegészségügyi területek – egyik legjelentősebb szakmai és társasági eseménye lesz 2010-ben, mely a találkozások, üzleti lehetőségek és a szakma nemzetközi közösségének igazi ünnepe is egyben.

Vallom, hogy meg kell mutatni az értékeinket. Mi mindent tettünk le már az asztalra? A Kodály iskolát, a C-vitamint, a golyóstollat, az akkumulátort, a szódavizet, a karburátort, vagy éppen New York város tervét, vagy a szakmámban egy-egy fertőző betegség diagnózisát, az ellenük való védekezés lehetőségét, például a Derzsy-, a Bartha-, a Marek-, Köves-féle betegségek, és még sorolhatnám megannyi területen.

Legyen ez a pici ország ezekkel a rendezvényekkel is, olyan „élelmiszerlánc tudásfürdő”, ahol megmutatjuk a világnak a mai értékeinket is, s egyben mi is megtanulhatjuk azt, ahol a világ tart. Biztassuk arra a magyar előállítókat, a termelőket, s mutassuk meg nekik, hogy nem a tömegtermékek piacán kell a boldogulást keresni, hanem az igazi – az áldott Kárpát-medence adta - különlegességeket kell a világ elé tárni, amiket ez a talaj, ez az éghajlat, ez az igazi magyar-szürke – amely nem más, mint ami mindannyiunk koponyájában rejlik -, ez a technológia ad, amelyekkel mi rendelkezünk. Ha igaz a legenda „a Jó Isten midőn elvégezte a teremtés minden dolgát, s elpakolni készült, akkor vette észre, hogy arany kanalából hiányzik egy darabka. Utána nézett, s akkor látta meg, hogy az bizony a vizek útjának rendezésekor, a Kárpátok, Alpok, Dináriák közé szorult. Már éppen felszedte volna, mikor oly szépnek találta az alkotó ezt az arannyal díszített medencét, hogy azt úgy is hagyta a maga gyönyörűségében. Ez lett a Kárpát-medence. Reggel midőn a Jó Isten felkél, s aludt tejét eszi, s ekkor reá néz kicsorbult kanalára, mindig rágondol hazánkra, s szépsége okán orcáján mosoly fakad.”

Így tehát, Magyarországot ezzel a rendezvénysorozattal, a következő években jegyezzék úgy a világon, mint az élelmiszerlánc fővárosa, amelynek termékeiről elmondható, hogy valamennyi több mint élelmiszer. Fontos célunk, hogy rendezvényeinken minél nagyobb számban, a közös cselekvéshez, legyen jelen a tudomány, az oktatás, a vállalkozások, a hatóságok szakemberei, s a lehető legtöbb fogyasztó, Budapesten s mind a 12 vidéki helyszínen is. Augusztus 20-a az egyik legszebb ünnepünk, és azt még nem fertőzte meg a politika sem. Szent István és az új kenyér ünnepén mutassuk meg az ünneplőbe öltözött országunkat, szólaljon meg Budapest és vidék. A fővárosban az egyik legszebb helyen, a budai várban, vidéken12 helyszínen vonultatjuk fel az élelmiszergazdaságunk, a gazdák, a termelők, falusi vendégasztalok csodálatos alkotásait. Azt kívánjuk, hogy vendégeink a világ minden tájáról jöjjenek, hozzák a családjukat, a barátaikat, ismerőseiket is, és amíg a szakemberek a konferenciákon cserélnek ismereteket, addig a kísérők, látogatók végigjárják és megcsodálják a magyar értékeket. Olyan kiváló kollégáimmal, barátaimmal, készülünk erre a nagy eseményre, akik nagy nevek a szakmában és kihívásnak tekintik a vállalásaikat, vagy csak egyszerű, de dolgos, megbízható munkatársként megszállottságból egyengetik közös dolgainkat. Velük minden héten találkozunk, egyeztetjük a feladatokat, a jelentkezőket pedig nemzetközi zsűri szűri. Nagyon megtisztelő számunkra, hogy Habsburg György, a Magyar Vöröskereszt elnöke elvállalta a rendezvény fővédnöki tisztét, hiszen mondhatjuk, hogy ő a világ hírvivője is, ezáltal ennek a rendezvénynek is utazó nagykövete.

Az interjút készítette: Szigethy Emma

Megjelent az Élelmiszer-biztonság c. szaklapban

2010. április 19.

Engem mindig az egészségügyi szemlélet irányított
Interjú Dr. Sohár Pálnéval,
az Élelmiszer és Takarmánybiztonsági Igazgatóság tudományos szakértőjével

 Szerényen berendezett iroda, ahol Dr. Sohár Pálné érkezésemkor éppen azon buzgólkodott, hogy megjavítsa a számítógépét. Segítségemet felajánlva, együttesen megoldottuk a problémát, és a küldemény nyomtatásra került.

- Délután jönnek ebben a témában, még át akarom olvasni – mondja, és közben bele is olvas a szakanyagba.

- Tudja, hogy egy élő lexikonnak tartják? – kérdem.

- Mondják – mosolyog -, mert sok témával foglalkoztam, sok mindent megtanultam. A sokféle információt összerakom, rendszerezem, észreveszem az összefüggéseket és hasonlóságokat, merek következtetéseket levonni . A lényeget szerencsére jól megjegyzem, beépítem a tudásomba,  és nem felejtem el. Minden érdekel, így az egyszerűbb mikrobiológiai vagy táplálkozástudományi kérdésekben is többnyire tudom a helyes választ, de nem kontárkodom mások munkájába.

- Olyan időben doktorált, amikor még hölgyek alig, hiszen akkor még nem volt „divat” a női doktori védés, hát még a téma!

- Valóban, az egyetem befejezése után néhány évvel már volt annyi tudományos eredményem és publikációm, hogy a doktorálásra gondolhassak. Akkoriban ez még szokatlan volt, az OÉTI-ben én voltam az első, és nem akartam a férjemtől se nagyon lemaradni, aki a doktori cím megszerzése után már a kandidátusi disszertációján dolgozott. A doktori dolgozatomat élelmiszer színezék témában írtam és a Budapesti Műszaki Egyetem Szerves Szakán, már kétgyerekes anyaként védtem meg 1966-ban.

- Ezt követően 48 évig a mai OÉTI-ben végigjárta az összes ranglétrát.

- Valóban. Az OÉTI-ben tudományos segédmunkatársként kezdtem és a főosztályvezetői beosztásig jutottam. Nagyon sok témával foglalkoztam, és eleinte még technikusom sem volt, mindent magam csináltam, de később az intézet egyik legfontosabb kiemelt témáját vezettem egy nagyon jó kis csapattal. Már a 60-as években bekapcsolódtam az intézet sokrétű oktató munkájába. Nagyon szerettem tanítani, és minden órámra lelkiismeretesen fel is készültem  Az állandó sajtószereplésem is korán indult. Legelőször Öveges professzor hívott meg az egyik műsorába, aki elismert szakember volt és nagy sztár a TV nézők körében, mindenki sokat tanult tőle, én is. Az ő által vezetett műsorban egy 8 év körüli kislány élelmiszer színezékekről feltett kérdéseire kellett válaszolnom.

- Tudományos munkával foglalkozott, mégsem maradt a tudomány területén.

- Igaz, hogy nem szereztem tudományos fokozatokat, de mindig, minden feladatomat tudományos igényességgel és felkészültséggel igyekeztem megoldani. Örömet találtam a gyakorlati közegészségügyi munkában is.

Az érdeklődésemnek családi oka is van. Édesapám sebésznek indult, de amikor megnősült, ott kellett hagynia az ingyenes klinikai gyakornoki állását. Elment tanyasi orvosnak, ahol hamarosan az egész környéken csodadoktornak tartották, mert meggyógyított egy tetanuszos beteget, ami akkoriban ritkaságszámba ment. Később tisztiorvos lett. S bár  bőrgyógyász szakvizsgát is tett és egész életében kiváló diagnoszta volt, csak a betegség megelőzésben és a sebészetben hitt igazán. Tőle tanultam meg, hogy a megelőzés a legfontosabb.

Mivel ő is, a bátyám is orvos volt, édesapám remélte, én is az leszek. Nagyon zokon vette, amikor megtudta, hogy más pályát választok. Engem viszont nem vonzott az, hogy – bár a gyógyítás érdekében - kellemetlenségeket okozzak a betegeknek, főleg a gyerekeknek. Távol akartam tartani magam az emberi test túlságosan materiális részétől. De én is jó diagnoszta lettem volna, mert jó megfigyelő voltam és észrevettem olyan összefüggéseket, amiket mások nem. Felfigyeltem például arra, hogy az egy kolléganőm, mindig rosszul lesz, fullad, amikor éterrel dolgozunk a laborban. Azt mondtam, ez éter-allergia, nem dolgozhat tovább ebben a laborban. Az kizárt, mondták a rendelőben, éter-allergiáról nincs említés az irodalomban. Akkor most írjátok le ti – válaszoltam. Igazam lett. Akkor nem foglalkoztak vele, de 3-4 évvel később a kolléganőm kórházi zárójelentésében már szerepelt az éterallergia.

Az emberek egészségvédelmének szolgálata számomra mindig örömteli kötelesség volt. Otthon már kora gyerekkorunktól belénk táplálták, hogy az egészség nagy kincs, amire nagyon kell vigyázni. Szomorúan tapasztalom, hogy az emberek már csak akkor értékelik az egészségüket, csak akkor figyelnek magukra, amikor már késő.

Visszatérve édesapám csalódásához, azért azzal, hogy szinte egész pályafutásom alatt az élelmiszerekben lévő kémiai anyagok vizsgálatával, káros hatásuk megelőzésének a lehetőségeivel foglalkoztam, mégis az egészségügy területén maradtam.

- Ez a munka, az élelmiszerek szennyezettségi szintjének a csökkentése, a vizsgálata, amit Ön 48 éve végez, sok technikai fejlődésen is keresztül ment. Hiszen az Ön pályája kezdetén még nem voltak ilyen modern, digitális eszközök, mint ma, amelyek megkönnyíthették volna az elemzéseket.

 - Valóban elképesztő a fejlődés ezen a területen. Pályám kezdetén a papírkromatográfia még modern, sok területen használt elválasztás-technikának számított. A színezékek azonosítására a korábban elterjedt cseppreakciók helyett vezettem be a papírkromatográfiát, mennyiségi mérésre pedig a polarográfiát. A vékonyréteg kromatográfiás, illetve gázkroamtográfiás mérés csak évekkel később vált elérhetővé. Az első időkben az egész OÉTI-ben egyetlen vékonyréteg felkenő berendezésünk volt, kész rétegekről álmodni sem mertünk. De segítettünk magunkon. Emlékszem milyen büszke voltam, amikor számtalan kudarc után, cellulózporból házilag gyártott acetilált cellulóz rétegen végre sikerült elválasztanom az alfa-naftilamint az erősen rákkeltő béta-naftilamintól!

A színezék témában nemcsak az azonosításra és a meghatározásra alkalmas vizsgáló módszer kidolgozása volt a feladatom, hanem a meglévő elavult szabályozás felülvizsgálata és új rendelet készítése is. Ebben az időben folyt a FAO és WHO égisze alatt az élelmiszer adalékanyagok használatának nemzetközi felmérése, a biztonságos felhasználás feltételeinek lefektetése és elsőként a színezékek toxikológiai adatainak az értékelése. Ennek a munkának a figyelemmel kísérése, a folyamatos viták és a végső következtetések tanulmányozása tette lehetővé, hogy megtanuljam a helyes gondolkodásmódot, hogy vegyész létemre otthonosan mozogjak toxikológiai kérdésekben.

A színezék rendelet végül 1962-ben jelent meg, ami akkor nagyon újszerűnek számított, és nagy érdeklődés kísérte, mindmáig büszke vagyok rá. Pozitív lista formájában, a színezékek kereskedelmi elnevezéseinek felsorolása helyett a Colour Index számok megadásával sorolta fel a 10 engedélyezett mesterséges színezéket

A színezékek után a többi élelmiszer adalékanyaggal kezdtem foglalkozni, ugyan csak komplex módon, majd bekapcsolódtam a rutinszerű műanyag és fémvizsgálatokba.. Aztán jöttek az újabb és újabb témák, a szerves foszfátészter típusú növényvédőszerek, nitrátok és nitritek, állatgyógyszer maradékok, különféle környezeti szennyezőanyagok. Majd a közvetlen laboratóriumi munkából lassan kimaradtam, de témavezetőként minden nehézségről, minden eredményről továbbra is tudtam, és a főosztályon az új témákat én választottam. Majd egyre gyakrabban vezetőként számítottak rám a munka szervezésében, szakmai és emberi kapcsolatok építésében, együttműködések kialakításában, szakmai anyagok, tanulmányok készítésében.

- Tanítják ma ezt a szakterületet?

- Az ELTE-TTK-n 10 éve van egy féléves tárgyam Élelmiszertoxikológia címen. Induláskor környezetvédelmi szakos vegyészeket tanítottam, néhány éve pedig az új környezettudományi szak hallgatóit oktatom.. Sok tehetséges gyerek van közöttük, remélem lesz, aki a pályán marad.

A hatósági munkában szerintem előnyt jelent az, ha valaki a feladatát képező laboratóriumi munkán túl érdeklődik az adott téma iránt. Érdekesebb is egy munka, ha tudom, miért fontos, milyen hatása van az emberi szervezetre, hogyan kerül az élelmiszerekbe, lehet-e tenni valamit a szennyeződés megelőzésére vagy a kialakult szintek csökkentésére. Az igazgatási feladatokat végzőknek meg tisztában kellene lenni a laboratóriumi munka nehézségeivel, a mintavétel fontosságával, a jó minta jelentőségével. Ma sokszor azt látom, hogy az egyik ember ismeri a rendeletek előírásait, a másik a meghatározási módszereket és dolgoznak egymás mellett, anélkül, hogy érdeklődnének a másik problémája iránt.

Jó, ha az ember sok mindennel foglalkozik, de biztos, hogy az a rendszer, ami most van, hogy mindenkinek egy szűkebb témája van és azzal mélységében jobban tud foglalkozni, bizonyos szempontból jó. Amit én most hiányolok, az hogy nincs meg az egységes, összetett munkafázis, az, hogy miért fontos annak az anyagnak a vizsgálata és a toxikológiai része. Tehát kicsit ötvözni kellene a kémiai és az orvos-biológiai anyagokat. Fontos egy témát mélységében ismerni, tudni. Aki jártas egy témában, mér valamit, ott tudni kell a forrást, hogy honnan jött, mert kell tenni ellene valamit, és, ha mélységében ismerem a problémát, hogy mitől, honnan ered, könnyebb az elemzés, a probléma megoldás.

- Az EU egységes rendszere erre kötelez…

- Az egységes rendszer a mi témánkban az EFSA egészségügyi kérdésekben döntő állásfoglalásának elfogadásán túl, a közös határértékekben, egységes eljárásokban, mintavételi és vizsgáló módszerek előírásában merül ki. Váratlan esetekben kerülhetünk nehéz döntési helyzetbe. A dioxinok esetén pl. annak ellenére, hogy a meghozott intézkedések hatására fokozatosan csökkennek az élelmiszerekben lévő szintek, még mindig nagyon közel van egymáshoz az elviselhető és a tényleges bevitel Európa jelentős részében.. Nyilvánvaló, hogy mindent meg kell tenni a bevitel növekedésének a megakadályozására. Ezt azzal lehet segíteni, hogy felvilágosítjuk a fogyasztót, milyen élelmiszerek jelenthetnek potenciális veszélyt, milyen élelmiszerek fogyasztását célszerű korlátozni. Az emberek persze bizalmatlanok is, meg könnyelműek is. A dioxinoknak a jelenlegi beviteli szintek mellett nincs látványos káros hatása, ezért van, aki az egész témát bagatellizálja. Mások túlzott pánikba esnek, ha valahol váratlan szennyezés történik. Ezért nagyon fontos a hiteles tájékoztatás és a hatékony intézkedés.

Talán kevesebbet beszélünk arról, hogy mi magunk is sokat tehetünk az egészségünkért a táplálékok okos megválasztásával és helyes elkészítésével. Látom az unokáimon, hogy igen is lehet alakítani az ízlésüket, rászoktatni a zöldségek, gyümölcsök szeretetére, a kevesebb só, üdítő  és zsír fogyasztására, a chipszek kerülésére. Ők nassolásként is zöldségeket kérnek, bár a chipszekről már nehezebb lebeszélni őket.

- Nagy hiány lesz a személye mind a szakmának, mind az újságíróknak, hogy nyugdíjba vonul. Hogyan éli meg? Mit hagy hátra?

- Eltelt az idő, mindenki pótolható. Éveim számát tekintve már rég visszavonulhattam volna, de élveztem és bírtam a munkát. Nem szándékozom most sem végleg lehúzni a rolót, de mindennap már nem esik jól 3 órát utazni. Nem hiszem, hogy unatkozni fogok.

Visszatekintve a pályámra, elégedett vagyok Egész életemben hasznos dolgokat műveltem, szerettem a munkámat és a munkahelyeimet, mindig jó segítőim voltak.

Nagyon sok emberrel, céggel kerültem munkakapcsolatba, s bár sokszor kellett számukra hátrányos döntést hozni, de hosszú pályafutásom alatt egyetlen-egyszer sem vitatta senki a szakvéleményem megalapozottságát. Bíróságon ilyen ügyben nem jártam. Minden döntésemet, véleményemet, állásfoglalásomat az egészségügyi szempontok érvényesítése jellemezte.

Az új munkahelyemen is jól éreztem magam. Nagy tisztelettel és kedvesen fogadtak, itt is sikerült néhány jó munkakapcsolatot kialakítani. Sajnálom, hogy az élelmiszer adalékanyag témában megfelelő időben nem kaptam utódot, ezért nem tudtam a tapasztalataimat átadni. De ami késik, nem múlik, lehet, hogy lesz alkalmam pótolni.

 Utóirat:

Ha volna még terjedelmi lehetőségem, beszélnénk arról is, hogy hogyan és mennyit utazott csak azért, hogy meghallgassa egy híres professzor egy órás előadását, hogy néhány volt tanítványával még mindig van közös gondolata, és hogy az igazságügy, az oktatás és a sajtó reformálása a legfontosabb abban, amit az ő munkája képvisel az emberek egészsége érdekében.

Amikor az interjú alanyomtól érdeklődtem, mikor tudna interjú felvételére időpontot adni, azt válaszolta, „nem vagyok én érdekes, miért akar Mária (Dr. Szeitzné dr. Szabó Mária, a MÉBiH főigazgatója) velem interjút készíttetni”.

Valóban?

Szigethy Emma

Megjelent az Élelmiszer-biztonság c. folyóiratban

2010. április 19.

Kutatás, oktatás, élelmiszer-biztonság
Interjú Dr. Bánáti Diánával, a KÉKI főigazgatójával

A Központi Élelmiszer-tudományi Kutatóintézet (KÉKI) az élelmiszer-tudomány területén végez alap-, (alapozó), alkalmazott és adaptációs kutatásokat, valamint kísérleti fejlesztéseket. A kutatási főirányok a korszerű élelmiszer előállítás tudományos megalapozását célozzák, kiemelt figyelemmel az élelmiszer-biztonság és a korszerű táplálkozás területeire, valamint a környezetkímélő és energiatakarékos technológiák, az élelmiszeripari környezetvédelem és a fogyasztók egészségvédelmének kérdéseire, továbbá a Magyar Nemzeti Élelmiszer-biztonsági Stratégiával és Programmal kapcsolatos társadalmi, gazdasági elemzésekre. Hatósági élelmiszer ellenőrzést és minőségbiztosítást segítő analitikai módszereket fejleszt, közreműködik új technológiák ipari bevezetésében és termékfejlesztésében, aktívan jelen van az élelmiszer-tudományi közép- és felsőfokú oktatásban.

Az EU csatlakozás előtt a hazai élelmiszeripar átalakulása, privatizációja, a XXI. század élelmiszer-tudományának új kihívásai, az élelmiszer-biztonság jelentőségének elismerése arra késztette az intézetet, hogy a jelentősen megváltozott feltételekhez igazodva szerkezetében és szellemében teljesen megújult intézetté alakuljon. Ez valósult meg Dr. Bánáti Diána vezetésével, aki 2000 óta az intézet főigazgatója. A ma 120 főt számláló, 66 kutatót foglalkoztató intézet szellemi megújulása jeleként 2001-ben nevét Központi Élelmiszer-tudományi Kutatóintézetre változtatta, továbbá Nemzetközi Tudományos Tanácsadó testületet hozott létre.

- Tisztelt Főigazgató Asszony! Az 50 éves jubileum alkalmából rendezett ünnepségen nem csak az Intézet, hanem személyében Ön is méltató, elismerő szavakat kapott az Intézet vezetéséért, az eddigi munkájáért. Tíz évvel ez előtt, amikor a 33 éves, csinos, kevés vezetői tapasztalattal rendelkező hölgyet beeresztették az oroszlán barlangjába, sok mindenre felkészülhetett.

- Ez így igaz. Világos célokkal, határozottan kezdtem a munkámat: átszervezés, rendteremtés, közös célok kialakítása, a terveim elfogadtatása, és még sorolhatnám. Eleinte kétkedve figyeltek, majd látva az elkötelezettségemet és a kezdeti eredményeket, egyre inkább segítő szándékkal közeledtek felém. A mindennapi munkámban azt tapasztalták, hogy komolyan gondolom azt, amit vállaltam. A lelkesedésemmel, az elszántságommal, és a céljaimmal sikerült megtalálnom azokat a kollégákat, akikre valóban lehet számítani.

Azonnali terveink között szerepelt az, hogy nem várunk az EU csatlakozásra 2004-ig, hanem megpróbáljuk megtalálni azokat a lehetőségeket, amelyekkel bekapcsolódunk az európai kutatási vérkeringésbe. Előtérbe helyeztük az élelmiszer-biztonsági kutatásokat, hiszen abban az időben már következtetni lehetett arra, hogy az élelmiszer-biztonság ennyire fontos lesz, mint napjainkban.  

- Kutatási munkájukban mit tartanak szem előtt? A fogyasztó egészsége a fontos, vagy a szakma előtti megfelelés?

- A kutatásban nagyon fontos, hogy az alkalmazott kutatás, alap- illetve alapozó kutatásra épüljön. Csak akkor tudunk alkalmazott kutatásokat végezni, akkor tudunk termékeket fejleszteni, ha ismerjük az alapvető törvényszerűségeket vagyis, ha alapkutatásokat végzünk, ha a megfelelő tudás birtokában vagyunk. Ha ezek a folyamatok nem épülnek egymásra, akkor abból hosszú távon sikeres innovációs tevékenység sem lehet. Márpedig nekünk az is feladatunk, hogy - többek között - megállapítsuk, miért szenvednek egyes fogyasztók élelmiszer allergiában, milyen allergén összetevők vannak az egyes élelmiszerekben; egy-egy új élelmiszer vagy egy-egy új technológia megjelenése rejthet-e bármilyen veszélyt a fogyasztók egészségére nézve, biztos, hogy egészséges-e, biztos, hogy élelmiszer-biztonsági szempontból kockázat mentes-e  az adott élelmiszer, amelyet egy új technológiával fognak előállítani, milyen bio-markereket tudunk találni annak bizonyítására vagy meghatározására, hogy egy új termék vagy egy új élelmiszer esetlegesen veszélyt jelenthet a fogyasztóra nézve, és még sorolhatnám. Tehát fontos minden kutatási eredmény, fontos a szakmai elismertség, de a fogyasztók a legfontosabbak.

- Megváltozott az európai élelmiszer-politika, az élelmiszerjog, az élelmiszer-szabályozás filozófiája. Egységes európai piacon élünk, ahol szabad a termékek mozgása. Ennek számos előnye van, pl. a fogyasztók sokkal nagyobb választékhoz jutnak, viszont nagyobb az esélye annak, hogy egyes nem tisztességes előállítók a termékeiket széles körben megpróbálják forgalomba hozni, mindenféle bevizsgálás nélkül. Önök ebben a folyamatban hogyan vesznek részt?

- A szemlélet változás kulcsa, hogy az élelmiszerlánc szereplőinek a felelőssége került előtérbe. Mára a szemléletmód változás abban nyilvánul meg, hogy az előállító, pl. a növénytermesztő, az állattenyésztő, a kiskerekedő, a nagykereskedő, az élelmiszer szállítással foglalkozó, összességében, az élelmiszerlánc szereplői mindannyian felelősek az élelmiszerek biztonságáért.

Mi a fogyasztók védelmét tartjuk szem előtt. Ez a fogyasztók egészségének a védelméből és a fogyasztó érdekeinek a védelméből áll, hogy az élelmiszer se rövid, se hosszú távon ne veszélyeztesse a fogyasztó egészségét.

Bár az előállítók többsége tisztességes, nem minden országban, nem minden vállalkozó felelősségteljes ebben a feladatban. A gond akkor van, ha valaki nyerészkedni akar, akinek csak a profit számít, aki rövid-távon akar meggazdagodni, és ez már etikai kérdés is. Ahol ez felüti a fejét, ott a hatóságoknak sokkal éberebbnek kell lenni, sokkal több vizsgálatot kell végezni, és sokkal szigorúbbnak kell lenni.

A melamin botrány többek között arra is rávilágított, hogy az EU vészjelző rendszere ugyan remekül működik, de nem képes mindent kiszűrni. A megváltozott élelmiszer-szabályozás részeként új alapelveket vezettek be, többek között a nyomonkövethetőséget, ami azt jelenti, hogy a termék útját feldolgozott termék esetében is nyomon kell követni a teljes élelmiszerláncban. Azaz, egy adott termékről vissza kell tudni keresni, hogy az alapanyagot hol termesztették, milyen növényvédőszereket használtak, és azt is pontosan tudni kell, hogy az előállított termék mennyi és milyen boltba került ki, hogy adott esetben pontosan tudjuk, honnan kell visszahívni az élelmiszert. Ez sajnos a gyakorlatban még nem mindig működik.

- Kérik-e- az élelmiszer előállítók az intézet segítségét, esetleg felajánlják-e az együttműködést?

- A magyar élelmiszeriparban rendkívül kevés az a vállalat, amelynek igénye és lehetősége van a kutatás-fejlesztésre, és ezért viszonylag kevés együttműködésünk van velük. A probléma abból ered, hogy Magyarországon egyrészt multinacionális vállalatok vannak jelen, amelyek rendelkeznek saját kutató-központtal, és nem szándékoznak máshol, mással kutatást végezni és finanszírozni a kutatást, továbbá azokban az országokban, ahol jó piacot találnak, el tudják adni a termékeiket.

Hazánkban közepes-és nagyvállalatok szinte alig vannak A hazai élelmiszeripar 98 %-át a mikro- és  kisvállalkozások adják, amelyeknek sem anyagi lehetőségük, sem igényük nincs a kutatás-fejlesztésre. Ha nem konkrét termék-fejlesztésről van szó, akkor az élelmiszer-tudományi kutatások nagy része törvényszerűen – mivel közcélú -, közpénzből finanszírozott kell, hogy legyen. Mivel az ilyen jellegű támogatásoknak a mértéke és aránya évről-évre apad, megpróbáltunk aktívan bekapcsolódni az európai élelmiszer-tudományi kutatásokba, a nemzetközi tudományos vérkeringésbe. Ma már nagyon sok európai uniós kutatási programnak a részesei vagyunk, pl. egy-egy termékpálya feltérképezése, minőségi stratégiáknak a vizsgálata, genetikailag módosított élelmiszerek biztonságosságának a vizsgálata, új élelmiszeripari technológiák kutatása a célja ezen kutatási projekteknek. Fontos programunk, hogy találjunk olyan környezetkímélő, energiatakarékos technológiákat, amelyekkel megfelelő módon lehet tartósítani az élelmiszereket, legyen az nagynyomású kezelés, pulzáló elektromos erőtér alkalmazása, hidegplazma, amelyeket ma még a gyakorlatban nem alkalmaznak széles körben, illetve ezen technológiáknak a vizsgálata abból a szempontból, hogy az így kezelt termékek megfelelően biztonságosak-e.

- Hallgatva Önt, az jut eszembe, hogy mihamarabb megérjük, hogy bekapunk csupán egy kapszulát, de úgy érezzük, hogy az egy teljes ételsort helyettesít.

- Nagyon scifibe illőnek hangzik, de pl. az élelmiszertudományok területén a nanotechnológiai kutatások egyik iránya, hogy olyan egyénre szabott tápanyag utánpótlást valósítsunk meg, pl. egy piciny kapszulába zárják azokat a mikroelemeket, amelyekre szüksége van az emberi szervezetnek, és egy un. lab-on-a-chip technológiával egy apró chip kerül a vérkeringésünkbe, ez folyamatosan detektálja a vér összetételét és meghatározza, hogy  milyen mennyiségben,  milyen alkotórészeket bocsásson ki, amire az adott szervezetnek szüksége van.

- Az Ön egyik kutatási területe a fogyasztói tudományok. Intézeti munkájába be tudja illeszteni kedvenc témáját?

- Ezzel még az egyetemen kezdtem el foglalkozni, de akkor senkit sem érdekelt, ezért úgy gondoltam, hogy majd ez lesz a hobbim. Aztán később beigazolódott, hogy nagyon is aktuális és fontos terület, olyannyira, hogy sikerült az intézetünkben egy külön kis kutatói csoportot létrehozni és itthon is meghonosítani ezt a kutatási területet. Ebben vizsgáljuk a fogyasztói kockázat-észlelését, kockázat-érzékelését, az élelmiszerlánc szereplőinek a kockázat-észlelését az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatban, illetve erre épített élelmiszer-biztonsági stratégiájukat.

- Hogyan kapcsolódnak ezekbe a folyamatokba a fogyasztók, az élelmiszerlánc szereplői?

- A fogyasztóknál elsősorban a fogyasztói attitűdöket igyekszünk feltárni. Mi motiválja a fogyasztókat döntésükben, szerepe van-e abban az információ hiányának, milyen információval rendelkeznek az élelmiszerek biztonságával kapcsolatosan, adott esetben a megítélésüket mi befolyásolja. Ha ezekre a kérdésekre választ kapunk, akkor tudjuk, hogy hol, milyen területen kell segíteni nekik vagy képezni őket. Az élelmiszerlánc szereplőinél már bonyolult stratégiák működnek, amelyeket próbálunk befolyásolni annak érdekében, hogy a biztonságos élelmiszerek előállítása legyen az elsődleges szempont.

- A tudomány eredménye meg tudja-e győzni a döntéshozókat?

- A tudomány egyre nagyobb szerepet kap, hogy tudományosan meg tudjuk alapozni azokat a döntéseket, amelyeket a különböző kormányzati szervek hoznak, viszont a tudományosan védhető, a tudományosan megalapozott információk mellett a döntéshozók egyre inkább figyelembe kell, hogy vegyék a fogyasztók elvárásait. Fontos, hogy ez a folyamat átlátható legyen, ezért is alakult ki a kockázat-elemzés rendszere, amiben működik a tudományos alapú kockázat- becslés, amellyel megpróbáljuk számszerűsíteni, hogy egyes fogyasztói csoportok milyen mértékben vannak kitéve valamilyen kockázati tényezőnek (kitettség vizsgálat), és a kockázat-menedzsment vagy kockázat-kezelés, ami teljes egészében a döntéshozók feladata. Nagyon fontos elkülöníteni ezt a két területet, mert látható kell legyen, hogy a döntéshozók milyen mértékben támaszkodnak a tudományos információkra, és milyen egyéb szempontokat vesznek figyelembe, pl., gazdasági, állatjóléti, etikai szempontból.

Mi azért felelünk, hogy az általunk adott szakmai információ helytálló legyen, a politikusok pedig azért, hogy ennek alapján milyen döntést hoznak. Ez a rendszer még alakulóban van egész Európában, hiszen nagyon fiatal az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA), csupán hét éves, de pontosan azért jött létre, hogy a kockázat-elemzésen belül a kockázat-becslés és a kockázat-menedzsment elválasztható legyen. Világos, áttekinthető, tudományosan megalapozott szakmai állásfoglalások kerülnek ki az EFSA-tól. Az Európai Parlament, illetve a miniszterek tanácsa, mint döntéshozó szervek, valamint az Európai Bizottság, amelyik a döntés előkészítésben és a jogszabály alkotásban, előkészítésben vesz részt, felelnek azért, hogy milyen határozatok, jogszabályok születnek. Az EU tagállamok kormányainak továbbra is elég nagy a mozgástere és a felelőssége, és ma már láthatóan jól működik a kockázat-elemzés rendszere, továbbá ma már tapasztalható, hogy egy felmerülő élelmiszer-biztonsági probléma esetén gyors és hatékony a reagálás.

- Ha már az EFSA-t szóba hozta. Megtiszteltetés hazánknak és a szakmának, hogy Ön az EFSA Igazgató Tanácsának elnöke, az viszont kevésbé ismert, hogy agrár-etikai kutatásokkal is foglalkozik, és iskolateremtő munkát végez.

- Nagy megtiszteltetés számomra, hogy egy éve az EFSA elnökének választottak, és hogy José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke etikai tanácsadó testületének immár öt éve a tagja vagyok, amely 15 független szakemberből áll. A külföldi és a hazai élelmiszer-tudományi, -technológiai, -biztonsági területen dolgozókkal kezdettől fogva hasznos együttműködésre törekedtünk, nagyon jó a személyes és a munkakapcsolatunk. Szükség is van erre az együttműködésre egy ilyen kis országban, hogy az erőforrásainkat ne pazaroljuk el, hogy ne végezzünk feleslegesen párhuzamos munkát, és a szaktudásunkat rendszeresen kicseréljük. A KÉKI számos kutatója is részt vesz különböző bizottságok munkájában itthon és külföldön egyaránt, ezekről és a legfrissebb kutatási eredményeinkről rendszeresen hírt adunk a szakmának, és ha szükséges, a nyilvánosságnak.

Kulcsfontosságúnak tartottam és tartom a fiatalítást és a jövő kutatói generációjának nevelését, már csak azért is, mert a KÉKI vezető kutatói gárdáját ők alkotják majd. Kiemelt célom, hogy azokat a fiatalokat, akiket mi felneveltünk, meg tudjuk tartani, és ehhez nem elég, hogy, a KÉKI egy vonzó és sikeres intézmény, az is kell, hogy a kutatói szakmai megbecsültsége, a tudományos eredményeknek a megbecsültsége javuljon hazánkban, hogy fiatal kutatóink hosszútávon is úgy érezzék, hogy a munkájuk egyben a megélhetésüket is biztosítja.

- Ha már a terveknél tartunk, vannak vágyak is?

- Természetesen folytatjuk a fogyasztói attitűd vizsgálatokat, a kockázat-észleléses kutatásokat, mert ezekkel közvetlenül a döntéshozatalt segíthetjük. Folytatjuk azokat az élelmiszerekben előforduló kockázati tényezőkkel kapcsolatos vizsgálatainkat, amelyekkel segíthetünk kiszűrni a fogyasztók egészségét közvetlenül veszélyeztető tényezőket. Az új technológiák vizsgálatát, és a módszer-fejlesztéseket is nagyon fontosnak tartjuk, hogy hozzájáruljunk olyan módszerek kidolgozásához, amelyekkel egyre inkább meg tudjuk találni az újabb és újabb kémiai veszélytényezőket, a szándékos hamisítás révén az élelmiszerbe kerülő veszélyes anyagokat.

Nagyon nagy vágyam, hogy hozzájuthassunk a kutatói munkánkhoz nélkülözhetetlen újabb és újabb vizsgálati berendezésekhez. A mi területünkön kizárt, hogy bennünket bárki is  szponzoráljon, és sajnos az állami támogatás is korlátozott. Csak nagyon ritkán tudunk egy jó akaró, együttműködő partner segítségével kutatások keretében olyan műszerekhez, berendezésekhez jutni, amelyek nélkülözhetetlenek a munkánkban. Inkább remény, hogy a magyar élelmiszeripar talpra álljon, és találjunk olyan partnereket, akik számára fontos a tudományos kutatás, a kutatás-fejlesztés, és akiknek lehetőségük is van arra, hogy számunkra kutatási megbízásokat adjanak, és ezáltal közvetlenül a magyar ipart is szolgálni tudjuk. Ebben mindenkinek van feladata, hiszen az elfogyasztott élelmiszerek minősége alapvetően meghatározza egészségünket.

Mint az EFSA Igazgató Tanácsának elnöke, én nem engedhetem meg magamnak, hogy egy régió vagy egy-egy ország élelmiszer-biztonsági helyzetét kritizáljam, de azt szintén remélem, hogy a piacról eltűnnek a silány minőségű termékek, mert ma még talán fel sem tudjuk mérni, hogy ezek rendszeres fogyasztása milyen mértékben rombolhatja az egészségünket.

- Főigazgató Asszony! A közelmúltbeli ünnepségükön a saját kollegái és a szakmabeliek is igazolták, hogy helyesnek bizonyultak a kezdeti célkitűzései, és ma már a KÉKI megbecsült tagja az európai, illetve a nemzetközi élelmiszer-tudományi kutatásoknak. Rangot és elismertséget szerzett itthon és külföldön egyaránt. Az Élelmiszer-biztonság olvasói nevében is szívből gratulálok felelősségteljes munkájukhoz, további eredményeket, és a vágyai, tervei mielőbbi megvalósulását kívánom!

Köszönöm a beszélgetést!

Szigethy Emma

Megjelent az Élelmiszer-biztonság c. folyóiratban

2009. augusztus 31.

Biztonságos élelmiszerekkel a lakosság egészségéért
(Interjú Dr. Szeitzné Dr. Szabó Mária főigazgatóval)

2009. május 25.

Élelmiszer-etika –régimódi történet?

Az élelmiszer nem csupán egy termék a sok közül, amire szükségünk van, hanem életünk, létezésünk alapfeltétele. Ezt jelzi szép magyar nyelvünk, ez köszön vissza az étel – élet szójátékban, valamint az élelmiszer szóban is. Az élelem, az élelmiszer nevében hordozza – és nem csak a magyar nyelvben – azt a jelentést, amely az élethez köti. A magyar ember régebben a gabonát is életnek nevezte. „Mért fáj neked az égő élet? Nincs benne részed soha” – írta Ady Endre: A grófi szérűn c. versében.

Élelmiszer- etika a történelem során

Az ételt a kezdetektől fogva szinte vallásos tisztelet övezte. Ha máshonnan nem, indián-regényekből ismerjük, hogy a vadász bocsánatot kért a vadtól, amiért elejtette, és mindig csak az élet fenn-tartáshoz szükséges mértékben ölt. A természeti népek az első falatot, az első kortyot a földnek, vagy istenüknek áldozták. „Mikor a ház ura kezében tartja a serleget, és inni készül, az első korty előtt a földre loccsantja azt, ami a földet illeti” (Julianus barát és a napkelet felfedezése). A élelmiszerek tisztelete egyes közösségekben a mai napig fennmaradt.

A keresztény vallásban a kenyér a szertartás során átváltozik Isten testévé. Egyéb vallások is sok élelmiszerrel kapcsolatos kötődést, utalást, előírást tartalmaznak. Az alapvető erkölcsi előírások szerepet kapnak a vallásokban is. A tízparancsolat tartalmazza azokat az előírásokat, amelyek a békés és istenfélő élethez szükségesek. Ezek minden társadalomra érvényesek. Ilyen parancsok: a ne ölj, ne lopj, ne kívánd a másét, valamint az Újszövetségben többféleképpen is előforduló óhaj, hogy ne tégy olyat másoknak, amit nem szeretnél, ha veled tennének.

Kérdés az, hogy ezek az elvek azért maradtak-e fenn a történelem során, mert bizonyos értelemben velünk születettek, vagy éppen azért kellett kőbe vésni és vallási parancsba foglalni, mert a társadalom szempontjából szükségesek, de nem számíthatunk rá, hogy az egyén belső önfegyelemből is betartja?

Élelmiszer-etika – a jelen valósága

Az etika definícióját tekintve erkölcstan, az emberi cselekedeteket irányító erkölcsi értékek és társadalmi normák rendszerezése, tudományos vizsgálata. Az etikában az emberek magatartásával szembeni legáltalánosabb követelmények nyernek megfogalmazást, az emberek jóról és rosszról alkotott meggyőződésén alapulva.

Ugyanakkor annak vagyunk tanúi, hogy az élelmiszerek tömegtermelésével, nemzetközi kereskedelmével, az élelmiszer-előállítás és ellátás elszemélytelenedésével ezek az erkölcsi gátak feloldódnak, és egyre többször tapasztaljuk meg a tisztességtelenséget, a csalást, a hamisítást, az etikátlan előállítói, kereskedelmi gyakorlatot. Történik ez akkor, amikor az európai uniós élelmiszerjog az élelmiszerek biztonságosságáért az elsődleges felelősséget az élelmiszervállalkozó kezébe teszi le. Sok esetben találkozunk az előállítói felelősség helyett a felelőtlenséggel, sőt az élelmiszer útján elkövetett szándékos veszélyokozással is. Ezek a jelenségek nem élelmiszerlánc-specifikusak, a társadalom általános erkölcsi állapotának kivetülései.

Másik megközelítésből viszont azt látjuk, hogy az etikus élelmiszer-előállítás kérdései a társadalmi-gazdasági fejlődéssel egyre inkább előtérbe kerülnek. Míg élelmiszerhiány esetén a legfontosabb kérdés, hogy van-e elegendő élelmiszerünk az életben maradáshoz, ezt követően az élelmiszerek biztonságos fogyaszthatósága, minőségi kérdései foglalkoztatják a fogyasztót, majd a minél egészségesebb táplálkozás igénye kerül előtérbe -itt tartunk most. Egyre több jel mutat arra, hogy az eljövendő évtizedek fontos kérdése az lesz: etikusan történt-e, történik-e az élelmiszer előállítása.

Etikus magatartás, mint evolúciós előny

Az erkölcsnek a társadalom kezdetétől fogva az emberek cselekedeteit szabályozó szerepe van, amely túlmegy, túlmehet a jogi szabályozás eszköztárán. Az erkölcs sajátossága ebben az értelemben az, hogy az ember magatartását "belülről" szabályozza. A döntés az egyéné, de az emberek etikátlan viselkedésének következménye társadalmi hatásokkal jár. Ezért fontos vizsgálni azt a kérdést, hogy az etika, az erkölcs, az emberi és szakmai tisztesség egyéni vagy társadalmi ügy, illetve, hogy az etikus vagy etikátlan magatartásnak milyen társadalmi, gazdasági hatásai vannak.

John F. Nash (akinek életéről az Egy csodálatos elme című film is készült) 1994-ben Közgazdasági Nobel díjat kapott a játék-elmélet közgazdasági vonatkozásainak kidolgozásáért, közösen a magyar származású Harsányi Jánossal, és a német származású Seltennel. Harsányi elsősorban a matematikai és filozófiai oldalát vizsgálta annak, hogy a vetélkedés és az együttműködés hogyan befolyásolja a végső eredményt. A játékelméleti egyik klasszikus példája „a közlegelők tragédiája”, amelyet a közvagyon elprédálásának is nevezhetünk.

A példa arról szól, hogy egy közösen használt legelő tíz tehenet tud eltartani és így mindegyik tehén tíz liter tejet ad. Az egyik gazda egyszer csak gondol egyet és kicsap még egy tehenet a legelőre. Ekkor egy-egy tehénnek már kevesebb fű jut, ezért mindegyik 10 helyett csupán 9 liter tejet ad, de az a gazda, amelyik két tehenet legeltet, 10 helyett 18 liter tejhez jut. Ezt idővel észreveszi egy másik gazda és ő is kicsap még egy tehenet a közlegelőre. Ekkor már minden tehén csak 8 liter tejet ad, de a két dezertőrnek fejenként 16 liter teje lesz. És így tovább. Minden egyes gazda akkor jár jobban, ha még egy tehenet hajt a legelőre. Azonban nemsokára már azok is az eredeti 10 liternél kevesebb tejet kapnak, akiknek két tehenük van. Végül, amikor már nyolc gazda tart két tehenet, a kéttehenes gazdák csak négy liter tejet kapnak az eredeti tízhez képest. Ennek ellenére, ha egy gazda úgy döntene, hogy visszavonja az egyik tehenét, rosszul járna.

A példa a közjó és az önérdek konfliktusát, és az ebből eredő társadalmi csapdát mutatja be. A közlegelő, mint erőforrás addig működik optimálisan, amíg minden felhasználó betartja a közös megegyezéssel megállapított szabályokat. A szabályok megszegése átmenetileg jövedelmező a szabálytalankodónak. Végső soron azonban a szereplők azáltal, hogy a közvetlen érdekeiknek megfelelően cselekednek, saját maguknak is ártanak. A közlegelő csapdahelyzet legismertebb gyakorlati példái, a természeti erőforrások átgondolatlan kiaknázása, kimerítése, a környezetszennyezés, a tengerek kihalászása, de idesorolhatjuk akár a fegyelmezetlen antibiotikum használat miatti rezisztencia-terjedést is.  Az önzés, az etikátlan magatartás a teljes populációt a katasztrófa felé sodorhatja. Evolúciós előnyben van tehát egy közösség, ha létezik benne az önzetlenség és az erkölcs fogalma.

Az erkölcsi szabályok betartása, a rövid távú egyéni érdekek és önzés meggátlása a társadalom elemi érdeke. A természetben több példát is látunk arra, hogy élőlények kolóniáiban a faj túléléséhez szükséges elvárásokhoz nem alkalmazkodó  egyedet kiveti, vagy elpusztítja a közösség. A hagyományos emberi társadalmakban is a megvetés, a kiközösítés, a nyilvánosság a visszatartó erő. De kérdés, hogy mi késztet valakit az etikai normák betartására, a közvetlen egyéni érdekek és önzés feladására az elszemélytelenedett társadalmakban, ahol lassan-lassan régimódi történetnek, ódivatúnak tűnnek az olyan fogalmak, mint erkölcs, tisztesség, önzetlenség, a többi ember és a társadalom érdekének figyelembe vétele?

Az élelmiszer-etika társadalmi kérdései

Érzékelhetően rontották az élelmiszerekbe vetett bizalmat azok az események, amelyek élelmiszerhamisításokkal, csalásokkal, szándékos szennyezéssel veszélyeztették a fogyasztókat és visszavetették a termékek piacképességét. Ezek azonban nem specifikusan az élelmiszerláncra jellemzőek, és többnyire jogilag is megfogható, szankcionálható ügyek.

Szép számmal vannak azonban kifejezetten az élelmiszerláncra jellemző, széleskörű társadalmi megvitatást igénylő etikai vonatkozású kérdések is. Ezek közül néhány, a teljesség igénye nélkül:  az állat-jólét és a kíméletes állatvágás; a GM növények és állatok, valamint a klónozott állatok élelmiszerláncba engedése; a tengerek és egyéb természeti kincsek lerablása;  a kiszolgáltatott országokkal szembeni tisztességes kereskedelem (fair trade) ügye; az intenzív mezőgazdasági termelés természeti- és környezeti hatásai; a bio-üzemanyag termelés elterjedésének várható hatása az élelmiszerellátásra és élelmiszerárakra; az élelmiszerek nagy távolságra történő szállításának környezeti, élelmiszerbiztonsági  hatásai összevetve a helyben történő termesztés előnyeivel, és még sok egyéb olyan kérdés, ahol a jogi szabályozás mellett, vagy annak hiányában etikai állásfoglalás is szükséges. Ide tartozhat bizonyos állatfajok húsának, vagy egyéb élelmiszereknek kerülése akár vallási, akár történelmi, vagy pszichés okokból (pl. mi nem eszünk kutyahúst, de milyen alapon tiltsuk meg?), a fogyasztók megfelelő, hiteles tájékoztatása, a beszállítókkal kapcsolatos tisztességes magatartás, a kizsákmányolás kerülése, stb.

Egyre több olyan terület van, ahol az etikai kérdések már a jogi szabályozásba is bekerülnek. Szakemberek között is komoly vita van arról, hogy a kockázatbecslésnek, amely jelenleg csak a tiszta tudományos megfontolásokon alapul, ki kellene-e terjednie az etikai kérdések figyelembe vételére is.

Az etikai kérdéseket az élelmiszerlánc tekintetében is, prioritásként kell kezelni, a társadalom értékítéletét e tekintetben meg kell erősíteni. A beletörődést, a szemhunyást, a cinkos összekacsintást a társadalomnak el kell utasítani. A becsületességnek, a korrektségnek, a szakmai hitelességnek, a hozzáértésnek vissza kell adni régi tekintélyét. A tisztességes, mások és a társadalom érdekeit figyelembe vevő magatartás, az emberi és szakmai tisztesség ugyanis nem csak régimódi történet, nem csak a mennyországba vezető misztikus út, hanem bizonyítottan gazdasági, üzleti, társadalmi előny.

A szerző: Dr. Szeitzné dr. Szabó Mária, a Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal főigazgatója

2009. február 03.

A termőföldtől az asztalig

Interjú dr. Süth Miklós államtitkárral

Miközben készülünk a beszélgetésre, telefonon még elintézi sürgős hivatali ügyeit, körülnéz az irodájában, hogy minden rendben van-e, e közben együtt akad meg a szemünk a gyönyörű bronz-lovon.

- Ez a mindenkori országos főállatorvos lova - mondja. A hámon látszik, hogy nem magyar, hanem németalföldi ló. Az szakállamtitkári kinevezésemkor hoztam magammal a főosztályvezetői szobámból, és kértem, hogy úgy vegyék leltárba, hogy ez a mindenkori főállatorvos lova és nem a szoba tartozéka.

- Államtitkár Úr! Ugye egyetért azzal, hogy a XXI. század nagy kihívása az élelmiszerbiztonság?

- Igen, ezt ki lehet jelenteni. Az egész világot foglalkoztatja, hogy az emberek hogyan tudják a mindennapi ételüket biztonságban tudni. Ugyanis az élelmiszerbiztonság nem választható el az élelmiszer ellátás biztonságától. Magyarországon nem csak szlogen szerűen mondjuk, hogy a földtől a fogyasztó asztaláig biztosítjuk az élelmiszerláncot, hanem a gyakorlatban is igyekszünk megvalósítani. Mindnyájan fogyasztók vagyunk, mindnyájan mások által előállított termékeket fogyasztunk, ezért a kiszolgáltatottságunk és a felelősségünk is közös. Hatóságunk is úgy gondolja, hogy mindezt egységes rendszerben kell kezelni, vagyis a termőföldtől, a talajvédelemtől, a nővény-védelemtől, a takarmány előállítástól, az állattartástól, az állatvágástól, a feldolgozástól, a bolti- és vendéglátóhelyen való forgalmazásig, az étkező asztalig, hiszen szoros kölcsönhatásban vannak egymással, és a kezdő fázisban meglévő hibákat a későbbi szakaszokban már nem tudjuk minden esetben kiküszöbölni, vagy jóval nagyobb ráfordítással. Sürgető ez a feladat, mert a kutatások azt bizonyítják,  hogy az ember szervezetét károsan befolyásoló anyag 70 %-a élelmiszerektől származik. A legnagyobb kincs az egészségünk, ezért a teljes élelmiszerláncot, termékpályát ennek a jegyében kell újraértelmezni.

- A szlogen, a cél jó és nemes.  Ám az élelmiszerbűnözők ezt nem így gondolják. Az utóbbi években egyre sűrűbben hallani az élelmiszerbűnözésről, az élelmiszer terrorizmusról, amely komoly veszélyt jelent az egészségünkre, s a fogyasztó, aki aggódik a saját és gyermekei egészségéért, jogosan háborog, hogy becsapják, és joggal kérdezi, mit tesznek Önök? Hiszen az elmúlt évek példájából azt látjuk, hogy a bűnösök nem kapják meg méltó büntetésüket!

 - Sajnos ez így igaz, de nehéz a helyzetünk! Az új élelmiszerlánc felügyeleti törvénybe lefektettük a személyes felelősség elvét. A tapasztalatok azt mutatják, hogy hiába rovunk ki egyre magasabb bírságot, sajnos a feketegazdaság kifinomult eszközöket használ. Jómagam is találkoztam olyan esettel, hogy valószínűleg nem az értelmi szerző, a bűnt elkövető jelent meg a hatóság előtt, hanem egy olyan tudattalan vállalkozó, aki pénz ellenében, és a névjegykártyáján feltüntetett ügyvezetői címmel vállalta a felelősségre vonást. A háttéremberek, a valóságos bűnözők pedig egy másik vállalkozásban folytatták bűnös tevékenységüket. Ezeket a manipulálókat is igyekszünk elérni az új törvény alapján. De a hatóság önmagában kevés, mert soha nem fogja megtalálni azokat az utcákat, azokat a házakat - ha csak a véletlen nem segít -, ahol ilyen tevékenységek zajlanak, ezért együttműködünk a különböző szakmaközi- és civil szervezetekkel. Ugyanis azok a vállalkozások, amelyek legális csatornákon keresztül értékesítik a terméküket, sokkal gyorsabban látják a piacon lévő olyan termékeket, vagy hatásukat, amelyek nem legális csatornákon keresztül kerülnek oda, sokkal gyorsabban tudnak nekünk, mint hatóságnak információt adni, hogy hol kell keresünk, hol kell kutakodnunk.

-  Ők honnan szerzik az információt?

- Onnan, hogy arra a területre ők a legális termékükkel nem tudnak bekerülni, mert kiszorítják őket az élelmiszer-hamisítók, feketézők. Hatóságunk minden bejelentést kivizsgál, legyen az szakmaközi szervezeté vagy magán-bejelentés. Sok esetben kapunk mosolyogni való levelet, vagy olyat, amely csupán bosszús, panaszos tartalmú, ennek ellenére mindegyiknek utána nézünk. A közelmúltban egy „blődnek” tűnő bejelentésre is kiszálltak a munkatársaim, és meglepetésre, a helyszíni ellenőrzés alapján számtalan hiányosságot tártak fel, így utólag is köszönöm a névtelen bejelentő hasznos információját.

- Nagyon sokan azt mondják, hogy nem volt jó döntés az, hogy az Európai Unió-s tagországok határain nem kell a ki-beszállításnál ellenőrizni, hiszen ezáltal mindenki azt hoz- visz, amit akar.

- Az EU tagországok rendszeres szakmai találkozóin gyakran felvetem, hogy mérlegre kell tennünk a fogyasztók jogait, valamint az adminisztrációs terheket, és el kell döntenünk, hogy melyik élvez elsőbbséget. Európának ebben a gazdasági helyzetben is meg kell őriznie a versenyképességét, de véleményem szerint vannak olyan terhek, amelyek fogyasztók és vállalkozók közös igényét szolgálják. Hiszen a legális vállalkozók is azt szeretnék, hogy az illegálisak ne jelenjenek meg, ne rombolják a tisztességes vállalkozások hitelét és ne rontsák a piaci, gazdasági esélyüket. Jelenleg az élőállatok kereskedelme az egyik jó példa, hiszen a szabadkereskedelem nem sérül attól, hogy egy elektronikus rendszerben kell minden olyan adatot rögzíteni amely ellenőrizhetővé, nyomonkövethetővé teszi az élőállatok mozgását az európai egységes piacon. Ehhez hasonló rendszert lehetne működtetni az élelmiszerpiac területén is, és ezzel az élelmiszer termékeknél is valós nyomon követhetőséget lehetne biztosítani. Persze ez komoly adminisztrációs többletet jelentene a vállalkozásokra,de hiszem, hogy az előnyei a terheknél jelentősebbek lennének.

- Mi az akadálya, hogy nem vezetik be ezt a módszert, hiszen ezzel kiküszöbölhetnék a hamis, káros élelmiszereket.

- Igen, de az Európai Unió abból indul ki, hogy minden vállalkozó tisztességes. Pedig sajnos, a pénz iránt érzett vágy sok esetben háttérbe szorítja a másik ember iránt érzett felelősséget. Egyébként Magyarországon a fekete gazdaság elleni küzdelemben a speciális intézkedéseink során sok ügyet derítünk fel. De vallom, hogy amíg nem lesz kellően érett az élelmiszer-vállalkozói társadalom – természetesen, akinek nem inge, ne vegye magára -, amíg nem érnek össze mindenhol az információk, addig nem lehet a piacról véglegesen eltávolítani a tudatos károkozókat.

- Persze széleskörű társadalmi felelősségre is szükség van, hiszen a turisták is behozzák a távol-keleti, egzotikus országok élelmiszereit, és ne feledkezzünk el az aluljárókban és más helyeken történő illegális élelmiszer árusokról sem.

- Ebben egyetlen egy lehetőségünk van, a széleskörű felvilágosítás és a tudatosítás, a tudatos vásárlóvá, fogyasztóvá válás. Ehhez van egy professzionális hivatal is, hiszen a Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal összetett tevékenységénél fogva rendkívül fontos szerepet tölt be abban a kommunikációs feladatban, hogy tudatossá tegye a fogyasztót. Az ellenőrző hatóságnak is komoly szerepe van azzal, hogy bizonyos időszakokban több hatóság együttes munkájával, és a fogyasztók számára könnyen érthető ellenőrzésekkel hívja fel a figyelmet a körülöttünk lévő veszélyekre. Fontos az is, hogy a fogyasztó kellő felkészültséggel tudja értékelni az élelmiszerekről és az élelmiszer ellenőrzés tapasztalataiból származó információkat. Létre kell jönnie egy bizalmi kapcsolatnak a fogyasztó és az ellenőrző hatóság között, hogy a problémák megoldása érdekében közösen tudjanak tenni. A legnagyobb eredmény az lenne, ha a fogyasztó figyelmesen és tudatosan választana. Nemrégiben kiválóan fogalmazott az egyik civil szervezet vezetője, hogy a fogyasztó a pénzével szavaz. Hajlamosak vagyunk arra, hogy azért, mert közel van egy üzlet, ott vásárolunk, holott tudjuk, hogy nem nem friss az áru, nem higiénikus a kiszolgálás, nem vagyunk elégedettek. Sajnos sokan a kényelmi szempontot választjuk a saját magunk egyik, de talán a legfontosabb szankcionálási eszköze helyett. Pedig a legjobb ellenőr a vásárló, mert minden terméket kézbe vesz, mindent lát, mindent megtapasztal.

- Nem gondolnak arra, hogy az óvodákban, iskolákban végre nyissanak? Hiszen a személyi higiénét, az egészséges életmódot, a tudatos vásárlást ebben a korban kell tanítani? A fogyasztóvédelmi ismeretek bekerültek a Nemzeti Alap Tantervbe, az élelmiszerbiztonság miért nem lehet tantárgy?

- De igen, ha az oktatásban, a képzésben az élelmiszerbiztonság, a táplálkozás-biztonság, élelmiszer-higiéni tekintetében nagyobb erőforrást és energiát összpontosítunk, akkor mind az egészség, mind a gazdaság mutatói jelentősen javulhatnak. A tudatos, jól képzett állampolgár direkt és indirekt előnyökhöz jut és előnyöket teremt. Mindenki és mindegyikőnk jól jár.

Ez az első médiafórum, ahol elmondom az egyik nagy vágyamat, hogy legyen a magyar élelmiszernek és mestereinek egy ünnepi napja, amikor megünnepeljük azokat a termékeket, vállalkozásokat, szakembereket, kétkezi mestereket, akik a tudatos táplálkozásnak, a tudatos jó minőségű élelmiszer előállításnak és a tudatos élelmiszer-választás fogyasztói kialakításának érdekében valamit letettek az asztalra. Én ezt úgy hívom, hogy Príma Primissima Élelmiszer. Ennek egyik eredménye lehet a társadalmi presztizs emelése, hiszen véleményem szerint, ma nem ismerjük el kellően azt a munkát amelynek eredményét naponta fogyasztjuk. Példát szeretnék állít gyerekek elé, hogy tudatosan akarjanak élelmiszerlánc szereplővé, pékké, hentessé, cukrásszá, vendéglátóssá, ellenőrré, fejlesztővé, kereskedővé stb. válni. A példaképek eredményein keresztül lesznek igazi mesterévé 10 millió ember élelmiszer ellátásának. Ehhez persze meg kell újítani a szakképzést, nagyobb hangsúlyt kell helyezni a közös felelősségre, az egymásra utaltságra és mindenek előtt a hivatástudatra, alázatra és szakmaszeretetre.

Nagy vágyam még, hogy Magyarországot tegyük ismét Európa és a világ élelmiszer nagyhatalmává. Bárhol kerüljön szóba az élelmiszer és étel, Magyarország neve jó példaként, pozitív értelemben hangozzék el.

Mindezekhez 2009 és 2010 ragyogó lehetőséget ad, mert itt nálunk Magyarországon kerül megrendezésre az Élelmiszeripari Világkonferencia, a háromévenként megrendezésre kerülő hús-higiéniai világkongresszus, az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás, valamint a német fogyasztói társadalom és az agrár-politika számára világszerte kiemelt esemény, a berlini Zöld Hét rendezvényének is Magyarország lesz a partner országa.

Ezekkel a rendezvényekkel lehetőséget kapunk arra, hogy bemutassuk a világ számára, hogy ismételten felkészültünk az élelmiszerlánc területén a vezető szerepre. Hiszem, hogy az élelmiszer ellátási láncban rövidesen szoros kapcsolat alakul ki a mezőgazdasági termelők, az élelmiszer feldolgozók és az élelmiszer-forgalmazók között, s ez reményt adhat arra, hogy Magyarország ismét világvezető legyen ezen a területen, mert a hagyománya, a környezeti adottsága, nemkülönben a szakemberek tudása alapot ad erre.

 Szigethy Emma

 Megjelent: az Élelmiszer-biztonság c. folyóiratban

2008. november 16.

A fogyasztóvédelem a családnál kezdődik

Beszélgetés Dr. Kondorosi Ferenccel,
az Új rend és szabadság kormányzati program összehangolásáért
felelős kormánybiztossal

Az Új rend és szabadság programban szerepel egy új pártfinanszírozási törvény, az új költségvetési szabályok megalkotása, a képviselői költségtérítések elszámolása és a munkavégzés szigorúbb szabályozása. Terv szerint keményebb szabályok készülnek a környezeti károkozással szemben, illetve a gyűlöletkeltés elleni hatékonyabb fellépés érdekében is. Intézkedéseket terveznek a feketemunka visszaszorítására, nulla tolerancia bevezetését hirdették meg a közlekedésbiztonságban, új szankciók várhatók az élelmiszerbiztonság területén, szigorúbb lesz a fogyasztóvédelem. Tavaly szeptemberben kapta feladatul Kondorosi Ferenc, hogy az Új rend és szabadság programot kidolgozza és megvalósítsa. A kormánybiztos irodájában nyugodt, kellemes légkör fogadja a vendéget, amilyen a házigazda is, aki higgadt, biztonságot, erőt sugároz, és aki tudja, mit akar.

– Tisztában vagyok azzal, hogy mi a feladatom. Rövid időn belül kell nehéz, bonyolult ügyeket megoldanom – válaszol, miközben elém tesz egy sor írásos anyagot. Az új rendhez új szemléletre van szükség, nekem pedig megvan a közigazgatási tapasztalatom ahhoz, hogy ezt meg tudjam valósítani. Naponta több órát töltök azzal, hogy a különböző szakmai területeket tanulmányozzam, tanuljam, hiszen bele kell ásnom, bele kell élnem magam ezekbe a munkákba. Világos, mindenki számára érthető és betartandó szabályokat kell lefektetnünk. Az Európai Unióban ez a munka „hágai program” néven fut. A következetesebb jogalkotás és a jogalkalmazás tökéletesítése nálunk is programértékű. A biztonságot, az igazságosságot egy működő jogállamban senki nem vonja kétségbe, hazánkban ezt a munkát még tökéletesíteni kell. Ehhez szükség van a rendőrök, az ügyészek, a bírák folyamatos továbbképzésére, hiszen itthon pl. kevés a szakbíró, a speciális tudású rendőr. De fontos az egész társadalom felkészítése is a jogkövető magatartásra, mert a tiltásokkal sokra nem megyünk; a jogkövető magatartás hozhat eredményt.

– Véleményem szerint a jogkövető magatartás nem csupán törvények és rendeletek következménye, eredménye, hanem egyfajta hozzáállás, nevelés kérdése is.

– A családon nagyon sok múlik, hiszen ott tanulja meg a gyerek a legfontosabb kötelezettségeket és ezáltal válik tudatos fogyasztóvá. Nem az az igazi fogyasztóvédelem, hogy ellenőrzik a sonkát a piacon, hanem a vásárló tudatos választása, ezért meggyőződésem, hogy a fogyasztóvédelem a családban kezdődik. A fogyasztóvédelem civilizációs probléma, hiszen mindenki felelős a maga biztonságáért, ezért a családon, a nevelésen sok múlik. Át kell alakítani a fogyasztói magatartást, ezért is szorgalmazom, hogy legyenek hivatásbeli etikai szabályok, amelyek legfontosabb alapja a másik iránti tisztelet. Hogyan tiszteli a szolgáltató a vásárlót, amikor élelmiszert vagy más terméket forgalmaz, hogyan viselkedik vele, igényes embert lát-e a vevőben, akinek tiszteli a méltóságát, a személyiségét azzal, hogy rendet, tisztaságot tart, nem ad neki piszkos, pocsék árut és udvarias vele.

Az élelmiszer-biztonság területén megerősítjük az ellenőrzés szervezeti kereteit és a szankcionálás eszköztárát. Megalkotjuk az egységes élelmiszerlánc-biztonsági törvényt, amely magában foglalja az élelmiszerláncot jelenleg szabályozó, eddig négy különálló törvényt. A jogszabály egy hatóságot jelöl majd ki a teljes élelmiszerlánc felügyeletére, és meghatározza azt is, mely adatokat lehet, vagy kell nyilvánosságra hozni. A károkozó személyét is bünteti a törvény, ugyanis annak költségén kell közzé tenni az elmarasztaló határozatot.

– Zene füleimnek, amiket mond, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a rendszerváltozás óta mindenki rendért kiált, viszont, ha valaki elkezdi a rendrakást, az kellemetlen személlyé válik. Sokan csak a jogukat hangoztatják, a kötelesség eszükbe sem jut.

– Csak akkor beszélhetünk rendről, ha a kiszámíthatóság, a jogkövetés, az állampolgárok szabadságát garantáló normarendszer, illetve az emberi méltóság védelme erősödik. Olyan ügyeket kell rendbe tenni, amelyekkel évek óta kínlódik a jogalkotás. Objektív felelősséget kell kialakítani a közlekedésbiztonságban, új szankciókat kell bevezetni az élelmiszer- és a környezeti biztonságban, és a többi területen. Sajnos a zéró tolerancia a magyar jogtól idegen megoldás, hiszen mindenben azonnal keresik a kiskaput. Minden bűnöző azt hiszi, hogy ő sose fog lebukni, ezért újra és újra próbálkoznak. Ez a bűnözés lélektana. Mindennaposak a hétköznapi igénytelenségek, ezért lehet a boltokban kapni jót és rosszat. Nekünk most a legfontosabb az áruláncolat ellenőrzése. Meg akarjuk törni a jogsértő magatartások folyamatát, ezért több ponton támadunk. Jó példa erre a Csillagszóró és a Kikelet hadművelet. Tudom, nem mindenkit rettent el a bírság, és a kisboltoknak az a pár ezer forint is sok, a nagyok meg zsebből kifizetik a százezres bírságot, de készül az egységes bírság kódex, amely nem lesz elnéző senkivel szemben. Meggyőződésem, hogy a jognak nem kell asszisztálni a kibúvókhoz, hazugságokhoz, ezért a törvénymódosítások is egyértelműek lesznek. A piacgazdaság egyre jobban felerősíti a tudatos fogyasztói magatartást. A vendéglők világában ma már nagy változások vannak. S ha a fogyasztó problémát, gondot lát, és ezért szól, vagy nem megy oda, ahol becsapják, ahol nem bánnak vele méltó módon, akkor idővel változás következik be.

– A feketegazdaság elleni erőteljes fellépéshez és ehhez a sokrétű megvalósításhoz van szakmai segítsége?

– A feketegazdaság aránya a becslések szerint tavaly a GDP 17–18 százaléka volt, ami mintegy 3700 milliárd forintot jelent. Ezzel a feketegazdaság résztvevői egy év alatt annyit tesznek zsebre, amennyi a nyugdíjasok évi járandósága, vagy az egészségügy egyéves költségvetési kerete. Ha nem virágozna a feketegazdaság, akkor a felére lehetne csökkenteni az áfát. A feketemunka elleni küzdelemben olyan szabályozásra van szükség, amely igazságosabbá teszi a közteherviselést, erősíti a tisztességes piaci verseny feltételeit, az ebből befolyó többlet bevételeket pedig a kormány egyrészt az oktatásra, a képzésre, másrészt az adók minden polgár életében érzékelhető mérséklésére adhatná. Csak az tudja jól végezni a munkáját, aki maga is tudja, mi a probléma. Én tudom, és azt is tudom, hogy probléma, hiányosság minden munkámhoz kitűnő partnerek a hatóságok, a hivatalok, amelyek szinten van. A vezetői és munkatársai kvalifikált, jó szakemberek. Ezek az intézmények a Csillagszóró és a Kikelet hadművelet kapcsán azt is bebizonyították, hogy nem csak külön-külön, hanem együttesen is hatékony munkát végeznek.

– Látja az alagút végét?

– Még nem, de szerintem egy-két éven belül sok lesz a tudatos vásárló és fogyasztó, elterjed a szelektív hulladék-gyűjtés, és a szolgáltatásban is más lesz a magatartás és az igényesség. Hosszú az alagút, amelyen végig kell haladnunk és közben hágók, és hatalmas hegygerincek állják utunkat. Minden társadalmi réteg folyamatos konfliktusokkal van tele, az én munkám is folyamatos kihívásokkal tarkított, de ez biztatást ad. A jog világában fontosak az összefüggések. Készül a Rendészeti Stratégia és formálódik az új büntetőpolitika az IRM-ben, nálunk pedig alakul a hamisítás nemzeti stratégiája. Ennek megvalósulásához több tucat jogszabály módosítására is szükség lesz.

Egy komfortosabb Magyarországban látom a jövőt, amelyhez kellenek a fogyasztók is. Sok mindent tanulmányoztam szeptember óta, amióta ezt a munkát elkezdtem. Minden nap jól eső érzéssel látok neki a feladataimnak, mert professzionális szervezetek és szakemberek segítenek, és tudom, hogy hosszú távon mindenki számára elégedettséget adó munkába kezdtünk.

Szigethy Emma

Megjelent: az Élelmiszer-biztonság c. folyóiratban